Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) III. rész

Rézi lehajolt a gyöngytyúkokhoz, csőrüket a szájába vette, levegőt fújt a torkukba, a gyöngytyúkok egyre elevenebbek lettek, már emelgették a szárnyaikat.- A gyöngyösöket megtartjuk — mondta Rézi. - Ellesznek az udvaron. A disznótoros vacsorát azonban ma este nem kívánom.- Tulajdonképpen én sem - mondtam.- Ehetünk rántottét vagy tükörtojást.- Készíts rántottét.- Előbb beszegnék még egy abroszt Szendéknek. Holnap reggelre ígértem nekik. Valami ünnepségféle lesz a kocsmájukban.- Végezz az abroszokkal. Nekem is van még dolgom.

Rézi visszatért a varrógéphez és az abroszokhoz, én lecsatoltam az övemet, levetettem a mezőőri kabátot, elővettem a pisztolyt, petróleummal megtisztogattam, és három új töltényt tettem a tárba. Elég sokáig elpiszmogtam, Rézi beszegte az asztalterítőt, a tűzhelyhez ment, hogy elkészítse a vacsorát, de a mozgalmas nap még nem ért véget. Hirtelen kivágódott az ajtó és Krebs Péter támolygott be a konyhába.

Az hittem, hogy részeg. Péter ritkán ivott, józan életű nyomdász volt, minden reggel kerékpáron ment át Verbászra, ott nagy figyelemmel rakosgatta az ólombetűket, este egy halom újsággal a táskájában visszabiciklizett a családjához, együtt vacsoráztak, azután ő az újságokat nyálazta, jegyzetelt, néha cikkeket írt, néha elborult arcú emberekkel beszélgetett a politikáról, kocsmákba azonban csak ritkán tért be. Csak olyankor, ha nagyon elkeserítette a világ járása, ekkor aztán elengedte magát, sokat ivott, és teljesen elanyátlanodott. Lehet, hogy most is elengedte magát, de nem ez volt az igazi baj. Rézi magasba emelte a petróleumlámpát és felsikoltott. Péter arca dagadt és fekete volt a rászáradt vértől, az egyik szeme lecsukódott, a karjaira is fekete vércsíkok száradtak.- Mit csináltál már megint?! — kiabált Rézi. — Elütött valami? Leestél a bicikliről?- Megvertek... — nyögte Péter.

Péter mögött Török Ádám tűnt fel az ajtóban, az ajtófélfának támaszkodott, fekete bajusza alól kivillantotta fogait, és azt mondta Rézinek:- Hazahoztam az öcsikédet, akit okos embernek neveltél. Én viszont mindig tudtam, hogy buta ember lett belőle.

Rézi Török Adámnak akart rontani, de nem tudta megkerülni az előtte imbolygó Pétert.- Megöllek Török Ádám! - kiabálta. - Elcsúfítottad a testvéremet.

Török Ádám olyan volt, mint a Sátán a Bibliában, aki élvezi mások szenvedését.- Térdelj le előttem, és hálálkodj, amiért élve hoztam haza a testvéredet. Egy kocsma padlójáról szedtem fel. Kanállal kapartam össze. Ha véletlenül nem vagyok ott, holnap már hullaszállító kocsival hozzák.

Rézi átölelte Péter derekát.- Ki vert meg?- A németek.

A feleségem nem kérdezősködött tovább. A heverőhöz támogatta Pétert, az asztalon álló kancsóból kiöntötte a vizet a lavórba, fehér asztalkendőt mártott a

27