Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) III. rész

Paulina megnézte eperfoltos, fekete tenyerét, magához vonta megriadt szőke kislányát, és már nyugodt hangon mondta:- Negyven lánc föld biztonságot ad minden asszonynak... Örülni fog tavaszkor a gyereknek?- Együtt fogunk örülni.

Paulina ismét úgy mosolygott, mint régen. Talán elfeledkezett a cefreszagról és a részeg libákról.- Őszer megnövekszik a hasam, télire még nagyobb lesz. Nem mehetek a lányok közé a nagy folyók mellé.- Nagy hassal is te leszel a legszebb közöttük.- Bejön még néha a tanyára?- Mindennap.- Cserépdarabbal lesikálom tenyeremről az eperfoltokat, és felveszem a virágmintás ruhámat — mondta Paulina, és magasba emelte fekete mutatóujját, mintha fenyegetni akarna. - Nemcsak a jövevény csángók hozzák ide az új életet. Mi is szép gyereket szülünk. Ajánlom, hogy nézzen be a Székács tanyára. Margitka mindennapos. Szüksége lehet bábaasszonyra, és maga lovon jár, gyorsan szólhat Rézinek.

Erre a tanyára ritkán tértem be, piszkos, elhanyagolt tanya volt, elkoszolódott emberek lakták. Székács Tibort még vasárnap sem láttam rendesen meg- borotválkzova, szakadt, piszkos ingekben járt, dolgos ember volt ugyan, akár a többi devecseri gazda, a megszakadásig gürcölt a földeken, magával és a tanyájával azonban nem sokat törődött, és azt hiszem a felesége sem, őt is ritkán láttam kimosott ruhában, a gyerekeiket meg soha, a három kicsi gyerek naphosszat a disznókkal együtt kódorgott a tanya körül, a disznók nagy gödröket túrtak a tanya udvarán, az esők után napokig pocsolyák bűzlöttek a gödrökben, a félig elvadult disznók röfögve henteregtek a sárban, ólaikba csak éjszaka mentek be, nyáron talán éjszaka sem. Baromfiból csak gyöngytyúkokat neveltek a Székács tanyán, ezekkel kevés a gond, nyári napokon elég egyszer megetetni őket, ezt is csak azért, hogy a tanyán maradjanak, napközben elegendő magot találnak a földeken, este meg a fákra szállnak, és éjszaka az ágakon alszanak. A tanyasi emberek bármennyit dolgoznak is, általában rendet tartanak maguk körül, Székácsék azonban valahogy elkoszlódtak, bár így is gyarapodtak. Én leginkább elkerültem a tanyájukat, mert nem szeretem a piszkos összevisszaságot.

Paulina rábeszélésére sem szándékoztam betérni Székácsékhoz, a tarlókon lovagoltam a tisztesfű virágai között, a méhek sértődötten zümmögtek körülöttem, itt szép és verőfényes volt a világ, de egyszerre hangos sikoltozást hallottam a tanyáról. Mégis csak oda kellett mennem. Meglepődve láttam, hogy a tanya egyik ajtaja előtt Rusznyák Maris sikoltozik, az udvaron meg Székács Tibor nagy konyhakéssel a kezében egy megvadult hatalmas anyakocát üldöz, a disznó szájából fehér rongycafatok lógtak. Ez túl nagy felfordulás volt még a Székács tanyán is.- Mi a fene van itt? - kérdeztem.- A disznó majdnem fölfalta a kisbabát! - sikoltotta Rusznyák Maris.

Azt hittem lefordulok a nyeregből. A lábaim remegni kezdtek.- Miféle kisbabát?

Rusznyák Maris abbahagyta az óbégatást, gyorsan elhadarata:

23