Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) III. rész

— Margitka fél órával ezelőtt megszülte a gyerekét. Én segítettem neki. És a disznó majdnem felfalta a kisbabát.

Azt hittem, hogy rosszat álmodom, vagy hogy megbolondult körülöttem a verőfényes világ.

— Margitka disznóólban szülte meg a gyerekét?

— A tiszta szobában szülte meg — hadarta tovább Rusznyák Maris. — A disznó bejött az udvarról, nem vettük észre, csak amikor már szájába harapta a pólyát, alig tudtam felkapni előle a gyereket.

— A tiszta szobában?

— A tiszta szobában.

— Atyaúristen! Milyen emberek élnek itt?

Elöntött a veríték, jobban izzadtam, mint amikor a keményszálú búzát kellett kaszálnom a kacska jobb kezemmel.

— Régen le kellett volna szúrnom ezt a dögöt! - kiabálta Székács Tibor. - Egyszer már a saját malacait is felfalta, amikor nem voltam ott az ellésnél.

Megtöröltem az arcomat, a lábaim még mindig remegtek, de valamiképpen rendet kellett teremtenem.

— Menj vissza a tiszta szobába Margitkához és a kicsihez! — parancsoltam rá Rusznyák Marisra, és ő eltűnt az ajtó mögött.

Székács Tibor a röfögő disznót kerülgette a konyhakéssel, de nem tudott a közelébe férkőzni, a megvadult disznó minduntalan fenyegetően szembefordult vele, egyszer még neki is rontott, alig sikerült félreugrania előle. Lassan lekász- málódtam a lóról, elővettem a forgópiszolyt, féltérdre ereszkedtem, céloztam, és ólairól kétszer fejbelőttem a vérengző természetű disznót. Forogni kezdett maga körül, majdnem úgy kóválygott, mint Paulina részeg libái, csak sokkal csúnyább és undorítóbb volt azoknál. Belelőttem egy golyót a lapockája fölé. Ekkor visítve eldőlt, megpróbált felállni, Székács Tibor azonban odarohant és a torkába szúrta a kést. A vér szétfolyt a földön. Sokszor részt vettem már disznóölésben, a disznótorok ünnepek voltak, de most kis híján elhánytam magam. Székács Tibor viszont elégedetten dörzsölgette borostás állát.

— Köszönöm, hogy lelőtte ezt a dögöt - mondta. — Már régen le kellett volna szúrnom.

— Talán jobban kellene ügyelned a jószágaidra - mondtam. - Meg a tanyádra. Ez az egész udvar olyan, mint egy nagy disznóól. Sőt a tanya környéke is.

— Napközben elvannak a szabadban, találnak maguknak élelmet a földeken is — mondta Székács Tibor.

— Mások földjein is.

— Kevesebb takarmányt fogyasztanak itthon.

— És teljesen elvadulnak.

— Ha valamelyik nagyon elvadul, leszúrom - mutatta a véres konyhakést.

Rárivalltam:

— Majdnem felfalta a gyerekedet, te szerencsétlen!

Székács Tibor megvonta a vállát, majdnem közönyösen mondta:

— Nem falta fel. Én meg kieresztettem a vérét. Segítene még egy kicsit?

— Mennem kell, estig még sokfelé el kell jutnom.

— Legalább a pörkölésig maradjon itt - kérlelt. — Egyedül meg sem tudom mozdítani ezt a dögöt.

24