Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) III. rész
megkínáltak, és örültek, ha leálltam velük beszélgetni, és ha fiatalságukat dicsértem. A nyári hónapokban nem sok dicséret jutott ki nekik, a férfiak még mindig a földeken voltak elfoglalva. Az Imris tanyára tértem be leggyakrabban, Paulina volt a legszebb és legvidámabb tanyasi asszony, ő örült nekem a legjobban, ő nevetett a legszebben, virágmintás ruháját is sokszor felvette akkor is, ha nem volt ünnepnap. Egyetlen egyszer fogadott dühösen, amikor a részeg libákkal viaskodott. Az udvarban álló lombos eperfáról sűrűn hullott a földre az érett, nagyszemű fekete eper, Paulina vödörbe szedte és hordókba öntögette, hogy erjedés után pálinkát főzzenek belőle, de a libák is a fák alá rohantak, kapdosták a lecses eperszemeket, gyorsan berúgtak tőle, szédelegve gágogtak az udvaron, széttárt szárnyakkal elterültek a földön, Paulina a nyakuknál fogva rángatta be az ólba a részeg libákat. Akkor nagyon dühös volt. A szőke kislány hangosan kacagott, ez még jobban feldühítette. Elegem van ebből az életből! - kiabálta. - A cefreszagból, a zöld libaganéból, a röfögő disznókból! A kezem már teljesen fekete az epertől. Bevezettem a konyhába, kislánya utánunk jött, már nem nevetett, megijesztette az anyja kiabálása.- Mosd meg a kezedet — csitítgattam Paulinát. - Azután vedd fel a virágmintás ruhádat.- Az eperfoltokat nem lehet lemosni - mondta Paulina. - Fekete kézzel nem húzok magamra ünneplő ruhát. Leültettem az egyik hokedlira, én is leültem, türelmesen magyaráztam neki:- A békességes élethez hozzátartozik a cefreszag, és a zöld libagané. A részeg libák is. Az epret máskor gyorsabban szedd össze. Jófelé változik itt a világ. Jószándékú, cifraruhás emberek jöttek közénk, sok gyerekkel, és új életet hoztak. Vasárnap keresztapja lettem egy csángó kisfiúnak, akit Rézi segített a világra.- Az én kisfiámat ki fogja a világra segíteni, és ki lesz a keresztapja?- Kisfiádat?-Valamikor márciusban jön világra. Tavaszkor. Ekkor egy pillanatra elállt a szavam, aztán bizakodva azt mondtam:- Örülnöd kell neki.- Szép beszédű fiú lesz, egyáltalán nem fog dadogni.- Fiú lesz?- Biztosan. És ha felnő, pisztollyal fog járkálni a határban. Én meg örökre elfelejtem ezt a tanyát.- Negyven lánc föld is jár mellé - mondtam.- Esténként szép beszédeket szeretnék hallgatni - mondta Paulina. — Nagy folyókról, őzekről és szarvasokról... Az asszonyok már a faluban is mindenfélét mesélnek rólunk. Nagy bajban voltam, éreztem, hogy most kell elrendeznünk dolgainkat, mert különben minden összekuszálódik. Ismét szép beszédet mondtam.- Szétlőtt, kacska kézzel jöttem haza a háborúból. Az arcom borostás volt, mert a merev könyökömmel még borotválkozni sem tudtam. Rézi akkor megborotvált, és megmosta az arcomat. Se földem, se tanyám nem volt, még nagykabátom sem. Azóta sem szereztem sokat. Egy házat és egy nagykabátot.- És egy feleséget.- Sírna, ha szétválnánk. Nem akarom, hogy sírjon.