Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) III. rész

megkínáltak, és örültek, ha leálltam velük beszélgetni, és ha fiatalságukat di­csértem. A nyári hónapokban nem sok dicséret jutott ki nekik, a férfiak még mindig a földeken voltak elfoglalva. Az Imris tanyára tértem be leggyakrabban, Paulina volt a legszebb és legvi­dámabb tanyasi asszony, ő örült nekem a legjobban, ő nevetett a legszebben, vi­rágmintás ruháját is sokszor felvette akkor is, ha nem volt ünnepnap. Egyetlen egyszer fogadott dühösen, amikor a részeg libákkal viaskodott. Az udvarban ál­ló lombos eperfáról sűrűn hullott a földre az érett, nagyszemű fekete eper, Pau­lina vödörbe szedte és hordókba öntögette, hogy erjedés után pálinkát főzzenek belőle, de a libák is a fák alá rohantak, kapdosták a lecses eperszemeket, gyor­san berúgtak tőle, szédelegve gágogtak az udvaron, széttárt szárnyakkal elte­rültek a földön, Paulina a nyakuknál fogva rángatta be az ólba a részeg libákat. Akkor nagyon dühös volt. A szőke kislány hangosan kacagott, ez még jobban feldühítette. Elegem van ebből az életből! - kiabálta. - A cefreszagból, a zöld libaganéból, a röfögő disznókból! A kezem már teljesen fekete az epertől. Bevezettem a konyhába, kislánya utánunk jött, már nem nevetett, megijesz­tette az anyja kiabálása.- Mosd meg a kezedet — csitítgattam Paulinát. - Azután vedd fel a virágmin­tás ruhádat.- Az eperfoltokat nem lehet lemosni - mondta Paulina. - Fekete kézzel nem húzok magamra ünneplő ruhát. Leültettem az egyik hokedlira, én is leültem, türelmesen magyaráztam neki:- A békességes élethez hozzátartozik a cefreszag, és a zöld libagané. A részeg libák is. Az epret máskor gyorsabban szedd össze. Jófelé változik itt a világ. Jó­szándékú, cifraruhás emberek jöttek közénk, sok gyerekkel, és új életet hoztak. Vasárnap keresztapja lettem egy csángó kisfiúnak, akit Rézi segített a világra.- Az én kisfiámat ki fogja a világra segíteni, és ki lesz a keresztapja?- Kisfiádat?-Valamikor márciusban jön világra. Tavaszkor. Ekkor egy pillanatra elállt a szavam, aztán bizakodva azt mondtam:- Örülnöd kell neki.- Szép beszédű fiú lesz, egyáltalán nem fog dadogni.- Fiú lesz?- Biztosan. És ha felnő, pisztollyal fog járkálni a határban. Én meg örökre el­felejtem ezt a tanyát.- Negyven lánc föld is jár mellé - mondtam.- Esténként szép beszédeket szeretnék hallgatni - mondta Paulina. — Nagy folyókról, őzekről és szarvasokról... Az asszonyok már a faluban is mindenfélét mesélnek rólunk. Nagy bajban voltam, éreztem, hogy most kell elrendeznünk dolgainkat, mert különben minden összekuszálódik. Ismét szép beszédet mondtam.- Szétlőtt, kacska kézzel jöttem haza a háborúból. Az arcom borostás volt, mert a merev könyökömmel még borotválkozni sem tudtam. Rézi akkor megbo­rotvált, és megmosta az arcomat. Se földem, se tanyám nem volt, még nagyka­bátom sem. Azóta sem szereztem sokat. Egy házat és egy nagykabátot.- És egy feleséget.- Sírna, ha szétválnánk. Nem akarom, hogy sírjon.

Next

/
Thumbnails
Contents