Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) III. rész
- Holnapra már mindketten talpra állunk - mondta Sarolta. Rézi még azon a napon talpra állt. Jó másfél óráig szenvedett elkékült arccal, akkor visszajött a régi színe, és már visszamosolygott a boldog csángókra. Ismét ő rendezkedett a házunkban. Levágott két tyúkot, levest főzött és húst sütött, megetette Saroltát, én Dániel Ferenccel és a gyerekekkel a konyhában ettem. Sarolta azután megszoptatta az újszülöttet, Dániel Ferenc meg kissé zavartan, torokköszörüléssel azt kérdezte tőlem:- Vállalná a keresztapaságot? Tudja..., nagyon rossz helyről szöktünk el. És most jó helyre érkeztünk. Azt hiszem... Szóval, szeretném, ha maga lenne a fiam keresztapja, és Rézi a keresztanyja.- Mikor lesz a keresztelő? - kérdeztem.- Jövő vasárnap. Addig rendbe tesszük magunkat Szőregen.- Ott nincs templom. A telepesek nem építettek.- Áthozzuk a gyereket Szenttamásra.- Milyen vallásúak vagytok? — kérdezte Rézi.- Római katolikusok.- Akkor én nem lehetek a keresztanyja - mondta Rézi. — Evangélikus vagyok, sohasem gyóntam papoknak. A katolikusoknál gyónni és áldozni kell a kereszt- szülőknek, mielőtt víz alá tennék a gyereket.- Berecz plébános nem tartja magát a szigorú szabályokhoz - mondtam. - Majd én meggyónok helyetted is.- Bevallód minden bűnödet?- Nincsenek bűneim. Nem öltem, nem loptam...- És nem paráználkodtál? Évődve kérdezte, de kicsit éles volt a hangja. Visszakérdeztem:- Már megint fejfájás gyötör?- A parázs kiégette a fájdalmat. Remélem, egy egész életre. Jókedvű volt a feleségem és nagyon hálás lehetett a csángó fiatalasszonynak. Dániel Sarolta igazat mondott. Rézi koponyájából egy életre kiégett a fájdalom. A csángók nálunk maradtak éjszakára, Dániel Ferenc, Sarolta és az újszülött ágyban aludt a szobában, a négy gyereknek lópokrócokat terítettünk le a padlóra, mi ketten Rézivei a konyhai heverőn éjszakáztunk. Reggel Dániel Ferencék elmentek Szőregre, tíz nap múlva vasárnap kora reggel ünneplő ruhában jöttek vissza a szenttamási katolikus templomba, én már szombaton este meggyóntam bűneimet Berecz plébánosnak, vasárnap reggel megáldoztam, azután Rézi keresztvíz alá tartotta Dániel Ábrist. Meghívtuk a családot hozzánk vasárnapi ebédre, és ebéd után én eljátszottam citerán néhány régi pásztornótát, később Sarolta és Dániel Ferenc vontatott, szomorú csángó dalokat énekelt, de ők maguk nem voltak szomorúak, szép házat kaptak Szőregen és jó földet, és mindannyian azt hittük, hogy a keresztfiam szerencsés időben született, jókedvűen búcsúztunk el egymástól. Addigra már leálltak a cséplőgépek, a búza a padlásokra került, szétoszlott a traktorok és a kazánok füstje, megint csöndes és szép lett a határ, a tarlók kife- héredtek, virágzott a tisztesfű, a méhek szorgosan gyűjtötték a mézet a fehér virágokból, a parasztok az eget kémlelték, és napközben eltűntek a kukoricatáblákban és a napraforgófóldeken, a csépléskor felszaggatott dűlőutak kezdtek elsimulni. Ismét lóháton jártam a határt, a tanyasi asszonyok nevetve rám köszöntek, vizet, almát, és körtét adtak, a kutakban lehűtött görögdinnyével is 21
