Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Silló Jenő: Toldott-foldott ballada (Kovács András Ferenc Jack Cole dalaiból c. versének pre- és architextusairól)
foldottsága” is: míg Ady „ a betelt s kikerített poémákat”, a műgondot, a zárt, lekerekített versegészet, az „irodalmiságot” az Elet megélésének, az Én kifejezésének meggátolójaként utasította el, épp teljességigényből („Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem”) és egyféleképpen (például számonkérve Kosztolányin és Babitson) normává emelte saját magatartását, addig a Jack Cole-i „toldott- foldottság” éppen a totalizációs és autokodifikációs igény hiányából következik. Az ó' számára eleve lehetetlenek az Ady-féle magatartásmodellek: a költőt kiválasztottnak, Illésnek tekinteni - mikor a Nyájas Közönségnek adja elő pár centért a dalait - vagy éppenséggel közösségszervező, közösségteremtő (modernizált) vátesznak. Amint voltaképpen az volt Quint Afton számára is: mind az Illésség — az ő Nyájas Közönsége sem tolerálta „nyugtalanságát”, ezért verte nemcsak „teheccség” -; mind a közösséget megszervező, közösségtudatot teremtő kitüntetett szerep,(„Érette bezzeg nem perel/ Carmel Beverly Hills Bel Air”) az ennek révén elérhető halhatatlanság.(,,Nem láttya North Platte Terre Haute/ Többé mer' por lett mer' hót”) Ez a klasszikusoknak sikerült : Vergilius „aere perennius”-t alkotott, Homéroszért hét város versengett, de sem Quintnek, sem Jack Cole-nak nem adatott meg. Továbbmenve feltevődik az a kérdés is, hogy Adynak voltaképpen igen-e? Tényleg hatékony és érvényes beszéd-e a „milliókat vállalás”, nemcsak ma, hanem az volt-e 1913-ban? Nem túlfokozott, illetve nem túl egyoldalú-e az említett ars poeticák szerep- illetve költészetértelmezése? És az ezekkel a versekkel emblematizált vonulatok mellett milyen más lehetőségek vannak Ady életművében, mi adhatja azt, hogy elnyűhetetlen legyen, mint Quint Afton balladája? Ismét Jack Cole-ról A balladában Ady áttételes értelmezésével találkozunk: Jack Cole a (fiktív) pretextusokból „toldott-foldott” versben megteremti Quint Afton alakját, akiben Adyt travesztálja. Ugyanakkor Jack Cole is fiktív szerző, akinek verseit Kovács András Ferenc írja, akit Kovács András Ferenc ír. Ez a fikcionalitás analógnak látszhat a Lázáry René esetével, de szembetűnő eltérések is mutatkoznak: Jack Cole versei Kovács András Ferenc neve alatt jelennek meg, (fenntartva, hogy „fordítások”), nem rendelkezik olyan életrajzzal, mint Lázáry René, még annyira sincs életvilágbeli személynek beállítva, mint ő. Sőt neve is álnév („civilben Colemannek hívják”)12, amely egy ugyancsak fiktív nevet és személyt fed, (Jack Cole alias John Coleman)13 és amelyet a nyelvjáték kontingenciája hozott létre. (,, — -Miért Kelkáposzta Jack? - Kelkáposzta? Rímkényszerből. Ugyanis nekem a dekkolhoz kellett egy rím.”)14 Jack Cole-t a nyelvjáték hozta létre, élteti, ennek tulajdonítható költészetének játszadozás, játék jellege. „A játék az, amit játszanak vagy ami játszódik nem őrződik meg valamiféle szubjektum, amely játszik.”15 — ez érvényes erre a költészetre is, mely nem mo12Scintilla animae, 162. 13Uo. 14Uo. 15H.-G. Gadamer, i.m., 89. 52
