Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Silló Jenő: Toldott-foldott ballada (Kovács András Ferenc Jack Cole dalaiból c. versének pre- és architextusairól)

nyelvet”) szólaltatja meg. A nyelvnek ez a preszelekciója, mesterséges létehozása szűnik meg a Toldott-foldott balladában: különböző nyelvi rétegek egyaránt megszólalnak, hatnak egymásra, az ő polilógusuk eredményeként jön létre a szöveg. A kötött forma is csupán egy olyan lehetséges regiszter elemének minősül, amely résztvesz a polilógusban, alakítva a többi résztvevőt és alakítódva általuk, de nem lépve fel centráló igénnyel. Ezt jelzi a kötött forma nem- normatív alkalmazása. Továbbá azt is, hogy nem egy - babitsi értelemben vett - új klasszicizmusról van szó, amely — defenzív reakcióként a tömegkultúra térhódítására és a költészet válságára — a kánont állítaná vissza.A „vers hieratikus kánonjának” (Mallarmé) megszűnte, a „crise de vers” kész tényként kezelt, akárcsak az, hogy a lírikusi megnyilvánulás egyáltalán nem szakrális jellegű, s nem is a lírikus szólal meg benne, hanem a nyelv és a nyelv révén fennálló irodalmi tradíció. A vers nem a lírai alany (ön)kifejezése, hanem a nyelvé, közvetítő különböző nyelvek, nyelvi és (szocio-)kulturális rétegek között. A Toldott-f oldott balladát „Fújja a Haarlem,/ a Harvard, Dodge City és Malibu Beach!”. A Büszke Navarra királya paratextusa pedig: „ezt a francia balladát/ Baton Rouge-ból küldte egy barátom:/ a wisconsini Eau Claire-ben kezdtem fordítgatni...” A Tol- dott-foldott balladában a megszólaló dia- és szociolektusok összjátéka révén jön létre a vers, a Büszke Navarra királya pedig fordítás: a keletkező szövegeknek relativizálódik önazonossága és szerzősége egyaránt, és eleve kizáródnak az újkori irodalmiság olyan alapfogalmai, mint eredetiség, eredeti mű. A szövegalkotást ehelyett a rájátszás, átdolgozás, újraírás, a szövegválogatás, a fordítás, az értelmezés határozza meg. Az alapvető értelmező funkció következtében válhat a jegyzet is egyenrangú szövegkonstituáló komponenssé, a mű funkcionális elemévé. A Toldott-foldott ballada bevezető szövege (melyet nem csupán paratextusnak, hanem akár metatextusnak is tekinthetni) dialogikus interpretatív viszonyban áll a versszöveggel: relativizálja identitását („tulajdonképpen nem létezik”), egészelvűségét (,,A magam tépett változatát”), utal létmódjára („Számtalan variánsa kering”), időbeli jellegére („szinte Kolumbusz óta”), illetve a szövegalkotás módjára („varrogattam össze”). A versszöveg is értelmezi a címet és a jegyzetet: a dallam- és a szövegromlást és ezzel összefüggésben a balladaműfaj/-forma lebontását, továbbá a „De zengjen!” kitételt és a jegyzettel együttesen járul hozzá az originál azonosíthatatlanná tételéhez.Egyfajta iróniát is érzékelhetünk a textus és a para-/metatextus viszonyában: a „tépett”, „viseletes”, „toprongyos „jelzőkkel bekonferált szöveg ugyanis van annyira konzisztens is, hogy ellentmondjon ennek. Ez a — (z) azonban nem abszolutizálható, hanem az inkonzisztenciával, a kontingenciával együttesen érvényesülő, (egymásra)ható - konzisztencia létrehozása tekinthető talán a versbeli beszélő funkciójának, illetve identifikációs lehetőségének. Ezért vehető kulcsmondatnak a „De zengjen!', ezért lehet az, hogy „Danolni sem utolsó” - a versforma, a versszerűség teremti meg a bizonyosfokú konzisztenciát „ebben a változatban”. A szövegválogatás vagy fordítás mellett a verselés az, ami Jack Cole-t a dalaihoz köti, ami Jack Cole-ként definiálja. A versforma, a műfaj fontos jelentésösszetevő, megteremt egy bizonyos játékteret, melyben a nyelv megszólalhat. „A megfelelés /.../ amelyben az ember tulajdonképpen a nyelv biztatására hallgat, az az a mondás, amely a költés közegében beszél.” (Heidegger)8 A versforma révén a nyelvnek adni alkalmat arra, hogy beszéljen, ezért tekinthető a nyelvnek való megfelelésnek, a nyelv közelébe kerülésnek. Jack Cole „fordítója”

8„...költőien lakozik az ember...’’, 194.

48