Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) III. rész

- Az enyémek - mondta az asszony.- Akkor már megtapasztaltad, hogy mivel jár a szülés. Kelj fel, menjünk be a házba.

Az asszony felült, Dániel Ferenccel levettük a szekérről, betámogattuk a házba, a gyerekek is utánunk jöttek, de ők megálltak a konyha előtt, aztán leültek a gangon. Rézi a szobába ment, tiszta lepedőt vett elő a szekrényből, az egyik ágyra terítette, lefektette a vajúdó asszonyt, és megkérdezte:- Ti cigányok vagytok?- Csángó magyarok vagyunk - mondta Dániel Ferenc.- Nagyon jó - mondta Rézi. - Az uram azt ígérte, hogy veletek béke költözik a határba.- És új élet - mondtam.- Méghozzá nagyon gyorsan — mondta Rézi. — Melegítsetek vizet!

Kituszkolt bennünket a szobából, becsukta az ajtót.

Vizet húztam a kútból, tűzhelyre tettem a nagy lavórt, aztán leültem a gang szélére a türelmesen várakozó gyerekek mellé, cigarettát sodortam magamnak, megkínáltam dohánnyal az idegesen toporgó Dániel Ferencet, elfogadta, és végre ő is leült, és mentegetőzve magyarázkodott:- Ez már az ötödik gyerekünk lesz, de még mindig megzavarodik az eszem szülés előtt, és nagyon megijedek.- Ne kezdj románul beszélni, mert azt nem érteném — mondtam. - Minden rendben lesz. A feleségem érti a dolgát.- Erélyes asszony.- Mindent erélyesen és gyorsan csinál. Hamarosan idekint fog visítani az ötödik gyereked is.- Az Abris nevet adom neki, ha fiú lesz.- Errefelé még nem hallottam ezt a nevet, de majd megszokjuk. És ha lány lesz?- Hogy hívják a feleségét?- Rézinek.- Én meg ilyen nevet nem hallottam sohasem. De megszoknám.- Német asszony. Teréz a neve, de Rézinek becézik.- Megszoknám.

Fia született Dániel Ferencnek, világra jött, mire a lavórban felforrt a víz, Rézi elvágta a köldökzsinórját, megfürdette, bepólyálta, a csángó asszony véres combjait lemosta meleg vízzel, paplant terített rá, és csak azután engedte be a féijet, és a négy kicsi gyereket, én a konyhában ültem le, onnan hallgattam az újszülött nyekergését, a nyitott ajtón keresztül láttam, hogy Dániel Ferenc a felesége kezét simogatja, és vagy hússzor megkérdezte:- Jól vagy? Jól vagy, Sarolta?- Jó emberek segítettek rajtunk - mondta mosolyogva az asszony. - Jól vagyok. Mindjárt indulhatunk a többiek után. Egy keveset még pihennem kell. Egy órát...- Sehová sem mentek - mondta Rézi. - Ágyban maradsz. Reggelig nem engedlek fölkelni innen.

Majdnem összevesztek. A csángó fiatalasszony halkan beszélt, Rézi egyre hangosabban.- Máskor is fölkeltem szülés után - mondta Dániel Sarolta.

19