Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Silló Jenő: Toldott-foldott ballada (Kovács András Ferenc Jack Cole dalaiból c. versének pre- és architextusairól)

Nem nődögéit keblébe bent Csak dal vagy az se csak szusz De könnye csöppet ki-kifolyt Ha kerülgette sanda bánat Mint sertésvész Illinois-t S az imperativ Kant apánkat Bezony bizony bezony

Mit bánta ő hogy Shelley Lelkit miként lehelli Dallamba pille-légbe Köpött fityiszt legyintett Hisz élve vitte Quintet Egy tornádó az égbe Hej Quint a csalafinta Quint Röpül a mennybe mint a pinty Érette bezzeg nem perel Carmel Beverly Hills Bel Air Nem láttya North Platte Terre Haute Többé mer’por lett mer’hót Quint Afton ó a marha Quint Művész volt s mennybe purcant Példája münköt arra int Danolni sem utolsó Hisz egy fél nóta pár cent És bárkinek jut - olcsóóóó Aszondom abbizony

Kovács András Ferencről

„Én sokan vagyok” - írja Kovács András Ferenc a Költészettankákb&n. Az általa művelt műfajok, versformák változatossága, a hangnemek, beszédmódok sokfélesége megsokszorozza és (ennélfogva) viszonylagosítja a beszélő' lírai ént, eloldja tóle a versbeszédet, felerősíti ennek sokszólamúságát. Ez a sokszólamú- ság azonban nem tekinthető' (Weöres-féle) próteusziságnak, mert nem a konkrét versalanyok megszólaltatása, hanem a beszédmódok sokfélesége, a lírai néző- pontok váltogatása hozza létre és nem tekinthető' egyszerű permanenciának, különböző' korokból származó szövegek egymás mellé rendelésének, a hagyomány térbeliesítésének sem, hanem a szólamok egymással és a hagyománnyal való dia- (/poli-)logizál(tat)ásának. A költeményekben megszólaló szerzők (pl. Pound, Borges, Hölderlin, Rilke, Guillaume d'Aquitaine, Csokonai, Babits, József Attila) és versformák (pl. ballada, rondó, zadzsal) nem készletként, történetiségükből kiszigetelten kezeltek, hanem időbeli létmódjukban, olyanokként, melyek dialógusaik által módosítanak, változtatnak egymás és az őket megszólaltató vers jelentésein.

42