Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) III. rész
Gion Nándor Ez a nap a miénk III. rész A A. X búzakereszteket kazlakba rakták a parasztok az udvarokban, beindultak a cséplőgépek, hangos lett a határ, a vaskerekű traktorok csúnyán felugarolták a dűlőutakat, a devecseri tanyák meg füstösek, porosak és büdösek lettek azokban a napokban, még vizet inni sem mentem be a tanyákra, a sok piszok és por miatt sohasem szerettem a cséplési munkákat, ennél még az aratás is jobb volt, bár a kaszálás sokkal nehezebb munka, mint a cséplés, nekem meg különösen nehéz volt a szétlőtt, merev könyökömmel, de a kaszálás valamiképpen tiszta munka, nem érződik a gőzkazánok vagy a traktorok bűze. Azon a nyáron szerencsére nem kellett kaszálnom, pisztollyal jártam a határt, és a cséplőgépek porát, bűzét is csak messziről néztem. Fizetségemet pénzben és terményben rendszeresen kaptam, vettem három választási malacot, Rézi naponta háromszor enni adott nekik, úgy terveztük, hogy télen két hízót vágunk le magunknak, egyet meg a lányoméknak adunk, ők kiköltekeztek a házépítésben, nem tellett nekik hízóra, talán még csirkére sem, a házuk azonban szépen alakulgatott, a Kis Kőműves a megszakadásig dolgozott, már a tető is felkerült a falakra, igaz a vejem később még évekig dühöngött, mert az ácsok, akik jóbarátai voltak, és ingyen emelték fel a tetőt az ingyen munka közben potyán söröztek, és éppen akkor voltak a legrészegebbek, amikor a gerendákat fűrészelték, fél méterrel rövidebbre szabták a gerendákat, és emiatt tíz évvel később csak igen keskeny mellékszobát lehetett leválasztani a gangból. Az épülő ház azonban így is szép volt, az egyetlen sarokház az újonnan megnyitott utcában és az egyetlen piros cserepes ház az egész Rajcsúrban. A Kis Kőműves mindenkinek meg akarta mutatni életrevalóságát. Akkortájt a hatóságok már átrugdalták a Dunán a szőregi szerb telepeseket, helyükre bukovinai magyar csángók érkeztek. A nagyobb csoportok a nemzetközi úton jöttek Feketics felől a Kuszli hídon át, ezeket nem láttam, csak hallottam róluk. Egy kisebb csoport a becsei úton jött, öt vagy hat szekér, a lovakat asszonyok hajtották, a szekérderékban gyerekek szorongtak, a férfiak zsíros, kajla fekete kalappal a fejükön gyalog ballagtak utánuk. En akkor éppen ló nélkül voltam, Stefi vásárra ment, azt hiszem Kulára, a becsei út öreg eperfái alatt szalonnáztam, figyeltem a csángókat, rikítóan színes volt az öltözékük, cigányoknak néztem őket, arra ügyeltem, hogy ne térjenek le az útról, és hogy ne dézsmálják meg a dinnyefóldeket. Az első szekéren egy nagyhasú asszony fogta a lovak gyeplőjét, és éppen előttem lett rosszul, hanyatt esett a bakról a kisgyerekek közé. Megállt az egész menet, asszonyok és férfiak rohantak az első sze17
