Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Kautzky Norbert: A tisztesség tisztelete; Ártatlanok; Ne hagyj el (versek)

Nincs szükségük a rosszra-jóra, Mi elítél vagy megsegít.

Jeleket írnak a homokba,

És rábízzák a sebeik.

Fölébük hajol, tente-tente,

Az ügyeletes elmúlás.

Aludjatok el mindörökre,

S a temetőőr szalutál.

Itt vannak köztünk, egyik-másik, Feladta már vagy rejtve él.

A rejtőzködő mindhalálig A végzetével szembenéz.

Ne hagyj el

Világom víg sötét világ Ne hagyj el engem

Láttál vigyázni romlásban rémületben Kemény haraggal láthatsz Mégse hidd megigazult Konok félelmeim az érthetőt szeretném Felmutatni füstfáklyaként magam Amint aláhull és zokogja Fáradt esők útszéli dallamát Kip-kop zenét meg sárpanaszt Keréknyomok viszik a szekerünket Az éjszakák ezüstpáráiban Hogy látva láthassuk a táj Derengő holt mezőit