Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Kőhegyi Mihály: A zombori levéltár kincsei (Siling István: Örökségünk nyomában)
huzamosan mutatja be Esze Dóra. Nos, ha az apa nó'faló, akkor a lánya férfifaló. Az ó' szocializációja is befejezetlen, mint az apjáé. Vadászik a szép fiútestekre, oda se figyelve a személyiségre magára. A szerző' szerint nincs is lényeges különbség (Don Juan) a férfi és a nó'i szexualitás között, bár a részletek olykor meghökkentó'ek, mellbevágóak. Nadia a '80-as években serdül gimnazistává, nővé. Tehetséges, szép és okos, s ezt tudja is. Anyja — zene- pedagógus — nem bír, apja nem töró'dik vele, mert el van foglalva a nőkkel. Mindkettőjüket Nadia osztálytársának eltűnése, öngyilkossága rendíti ki, mozdítja ki nyugalmi állapotából. Ezzel ér véget a regény, az űrrel, amit a fiatal lány tragédiája hagy maga után. Esze Dóra sokat, csaknem mindent tud az emberi lélekről, a szexualitásról. El kell olvasni a lánygimnáziumok osztályfőnökeinek is, mert olyan dolgokat, tényeket tudhatnak meg az emberi viszonyokról, ha úgy tetszik a magyar valóságról, amelyekről eddig nem tudtunk — nem illett? — beszélni. Utolsó ilyen jellegű élményem Deák Tamás regénye. (Egy agglegény vallomásai) volt. Esze Dóra azonban többet, mást, újat is ad Don Jüanról. (Ab Ovo Kiadó, 1996.) Horpácsi Sándor A zombori levéltár kincsei Silling István: Örökségünk nyomában A Vajdaságban élő szerző sokáig a zombori levéltárban dolgozott, ahol rábízták az egykori Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat fondjának rendezését. Könyvének hiteles alapanyagát az itt gyűjtött okmányok képezik. Miután a Társulat 35 évi működése alatt a megye szellemi életének egészét igyekezett átfogni, számos országos hírű vagy szerényebb tehetségű történésszel, nyelvésszel, festővel, s szobrásszal, íróval, lapszerkesztővel került összeköttetésbe, akik tagjai is lettek a Társulatnak. Az egyes fejezetek valamilyen eseményhez kötődnek, vagy egy személy munkássága köré csoportosulnak. A száz éve megjelent Bács-Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára alapja minden olyan történeti munkának, mely Dél- Magyarország történetének feldolgozását tűzi ki célul. Az ötkötetes mű Iványi István szabadkai tanár munkája, aki évtizedes munkával gyűjtötte össze adatait, míg bele nem vakult. Ez szó szerint értendő. Ennek a felbecsülhetetlen értékű könyvnek megjelenési körülményét mind ez ideig nem ismertük. Iványi István élete és munkássága jól példázza az utóbbi évtizedekben annyira hiányolt, jelentős közéleti szerepet vállaló, tudós tanár eszményképét. Magam is Észak-Bácska szülötte vagyok, s gyermekkoromtól kezdve szenvedélyesen érdekel e vidék története. Régi szerzők műveit olvasva gyakran találkoztam az „Ormos-gyűjtemény"-re való hivatkozással, de szívós kutatás után sem tudtam a nyomára bukkani, pedig Bács-Bodrog XVIII. századi betelepítésére vonatkozó jelentős adatok sejthetők benne az eddig közöltek alapján. Most megoldódott a rejtély: Ormos Zsigmond gyűjteményéről van szó, aki Temes megye főispánjaként begyűjtötte a szabadságharc után létesített Temesi Bánság és Vojvodina megbízásából készült falumonográfiákat. Ezek 1859-ben készültek, tehát elsősorban a kiegyezés előtti állapotokat tükrözik, ennek megrajzolásához nyújtanak segítséget, s nem az 1700-as évek elejére, melyre csak visszautalnak szövegükben. A gyűjteményben Bács- Bodrog minden egyes községéről található rövidebb-hosszabb leírás. Kötetben való kiadásuk helytörténetírásunk sürgető feladata. Kiadásukra azonban csak a gótbetűs német szöveget jól olvasó kutató vállalkozhat. Egy bajai tanár írta meg a szakmában elsőként az Útmutató néprajzi tárgyak gyűjtésére c. könyvet, melynek segítségével a gyűjtést folytatni lehet. Az 1907-ben megjelent kötet elsősorban a tanulóknak szól. Eredetileg a bajai Tanítóképzőbe járó 92
