Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Horpácsi Sándor: Bölcsészvilág (Esze Dóra: Két tojás)
Bölcsészvilág Esze Dóra: Két tojás Hajdani igazgatónőmet juttatja eszembe Esze Dóra regénye, aki szerint, aki a szexben (házasságban, partnerkapcsolatban) csal, az az élet más dolgaiban sem becsületes. Sommás, igazságtalan vélekedés. Nem is értettem egyet vele akkoriban, amikor Esze Dóra regényének cselekménye játszódik. Szemforgatóan prűd volt ez a korszak, ugyanakkor át volt itatva hazugsággal, korrupcióval és más hitványsággal. Másképpen fogalmazva: mindent meg lehetett tenni, de nem mindenkinek. Persze egyenlőek voltunk, de az „egyenlőbbeknek" mindent szabad volt. A mozikban a Dolce vita ment, a 8 és fél, a Nagyítás, a sajtó a „rothadó kapitalizmus" erkölcsi fertőjéről cikkezett. És nálunk? Pletykaszinten lehetett hallani házi bulikról, a magyar felső tízezer dolgairól. De a nevelési értekezleteken a „huliganizmus", a hosszú haj és a farmer volt a téma. A szűk-bő nadrág és a szoknya hossza. Nem véletlenül, ok nélkül idéztem fel (kezdő) tanár emlékeimet, hiszen Esze Dóra regénye is erről szól: két generáció: apa és lánya életútjáról, szocializációjáról. Akiknek a jelleme, életvitele, mentalitása (innen a cím) azonos, mintegy megismétlik egymást. Az alapmotívum, mondhatnánk egyfajta leitmotiv Don Jüané, a főhős: Fábián Gedeon tanár úr szakdolgozatának témája. Szerb Antal írja valahol, hogy a bölcsészek — talán, mert az ülő foglalkozás miatt pang, állandóan irritálódik a prosztata? — tele vannak erotikus gondolatokkal, fantáziával. Szóval „mindig azon jár az eszük", mint Mórickának. Szellemes, de nem kielégítő magyarázat. Mert Fábián Gedeon — és a leánya Nadia — nem csupán egy típus, de egy sors is. Ha jól értem Esze Dórát, a regény hősei pánszexualizmusa olyan, mint másoknál az alkoholizmus, a kábítószer. Miért szopja a kisgyerek az ujját?, miért gyújt rá a felnőtt? A freudizmus szerint anyjuk emlőit keresik, kompenzálják. De nem akarom elbagatellizálni Don Jüant. Magam is találkoztam vele. Nem értettem őket — nem készültem, mint Fábián tanár úr — mi űzi- hajtja őket egyik szoknyától (nadrágtól) a másikig, milyen hiányérzet. Nos, Esze Dóra mintegy betétként szellemes bölcsészdolgozatot is közöl a témáról. Kezdi Mirandolinaval — Don Tenorióval, folytatja Miliére-rel és Mozarttal, hogy a csúcsot Byron Don Jüanjában, mint az individuum kiteljesedésében jelölje meg. Ez a Don Juan értelmezés nem csupán az örök machót, nőfalót látja, láttatja — annál is inkább nem, mert Fábián Nadiaban kimutatja a női változatát is, hanem a kereső embert, aki a szexusban, mint a legintimebb emberi kapcsolatban akarja megtalálni önmagát. Don Juan tragikuma az, hogy sohasem találhatja meg, sohasem elégülhet ki, mert nem tud megalkudni, feloldódni egy másik (másnemű) személyiségben, s minthogy a minőséget (sajátját) nem találja, marad a mennyiség, az állandó, kielégíthettlen szomjúság, a permanens kaland, vadászat. Nem tudja, hogy a szerelem nem csupán kielégülés, de vágy is, s a vágy teszi széppé, naggyá, halhatatlanná. De, mint mondtam, Fábián Gedeon tanár úr és lánya, Nadia nem csupán típus, de sors is, magyar sors. A történet 1956 tragikus őszén kezdődik, amikor hősünk, a félszeg introvertált kamasz elveszíti imádott bátyját (lelövik) és a szüleit (kivándoroltak). Tanár nagybátyja fogadja magához, de noha a gyermektelen házaspár sajátjaként szereli a gátlásos kamaszt, szüleit, gyermekkorát nem tudja pótolni, így szocializációja eltorzul, sose lehet teljes. Párkapcsolataiban suta, ugyanakkor maximalista. A nők nem értik a csúnya fiú gátlásait, hiányérzetét. Játszanak vele, lerázzák, mígnem Fábián Gedeon rádöbben, hogy semmi oka a kétségbeesésre, hiszen „Magyarországon 5 miihó nő van", hatalmas a kínálat, minden 25. nő az övé lehet. De ez már a végkifejlet, miután magára maradt, mert elvált attól az úri leánytól, aki őszintén, de kissé önző módon szerette. Otthagyva a lányát, akinek a történetét (naplóját) a Fábiánéval szinkronban, pár91
