Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IV. rész)

de az ünneplő emberek citeraszó mellett is szépen énekeltek, és mindenki jól érezte magát.

Másnap megint fehér lovat kaptam Stefitől, azon lovagoltam ki délután a határba, nagyon beleillettünk a fehér világba. Meglepetten láttam, hogy igen nagy a mozgolódás a hó borította földeken. Szánkók és lovasok araszoltak a devecseri dombok között, a szánkókon katonatisztek, csendőrtisztek és bundába öltözött civilek ültek, két lovascsendőr és egy lovaskatona kísérte őket. Az egyik szánkón Aradi József ült egy csendőrtiszttel. Megcsapkodtam a fehér lovat, beértem őket, és megkérdeztem:- Mire föl ez a nagy nyüzsgés? Lakodalom lesz valahol?- János nap van - mondta Aradi József.

Gondolhattam volna, de teljesen kiment a fejemből, talán azért, mert az éjszaka olyan sokáig ünnepeltük a saját névnapomat.- Értem már - mondtam. - A Váry kastélyban sok ember elfér.- Legalább egy hétig ünnepeljük a János napot - mondta Aradi József. - Nagyon jó társaság gyűlt össze. Sokat fogunk énekelni.- És kártyázni.- Nem. Váry János csak a kupecekkel meg az iparosokkal kártyázik. Majd holnap vagy holnapután. Az is jó mulatság lesz. Azok az emberkék megint megpróbálják elnyerni a Váry birtokot.- Ki oszt?- Mindegy. Oszthatok én is, ha kell.- Azok az emberkék nem egyeznek bele, hogy Váry János barátja keverje a lapokat. Nagy tétre megy a játék.

Aradi József elgondolkodott ezen, a csendőrtiszt mintha gyanakodva nézett volna rám.- Tavaly egy begluki suhanc volt a leosztó - mondta Aradi József. — Azt hiszem, Martinec Ferinek hívják. Lehet, hogy az idén is kirendelik a kastélyba.- Valamikor én osztottam a János napi ünnepségen - mondtam. - A végén mindig Váry János nyert.- Most is ő fog nyerni, a birtok az övé marad, biztosíthatlak.

Elváltam az ünnepelni készülő társaságtól, simább földekre, nyugalmasabb tájékra lovagoltam, és alkonyaikor betértem az Imris tanyára. Fehér lovamat bevezettem az istállóba Imris Tamás fekete lovai közé, azután elindultam a ház felé, Imris Tamás kijött elébem az udvarra, kezet fogtunk, és bementünk a meleg szobába. Paulina a kemence mellett ült, nagy hasa fölött kék gyapjúfonalakból kicsiny kabátkát horgolt, bizonyára a születendő gyereknek. Kislánya a fürgén mozgó ujjakat figyelte, mint aki máris meg akaija tanulni a horgolást.

A kék gyapjúgombolyagra mutattam.- Fiú lesz?- Biztos vagyok benne - mosolygott Paulina.- Az első lány lett — mondta szomorúan Imris Tamás. — Félek, hogy nekem majd csak lányaim születnek.- Ez fiú lesz - mondta Paulina.- Bár igazad lenne.

Ledobtam magamról a télikabátot, a kemencénél melengettem a kezeimet.- A nagy folyók partján is ilyen sok hó van, mint erre mifelénk? — kérdezte Paulina.

38