Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IV. rész)
Gion Nándor Ez a nap a miénk IV. rész J. ehér karácsonyunk volt ebben az esztendőben, ezt is jó jelzésnek tekintettük. Az előző' években általában fekete karácsonyaink voltak, a hófelhők leginkább csak január elején jöttek el hozzánk, a szerb karácsonyt szépítették, és még az olyan okos és iskolázott emberek is, mint Belies Györgye elégedetten mondogatták, hogy Isten továbbra is a szerbeket szereti, és nem szereti a magyarokat. O persze ezt félig tréfálkozva mondogatta, sokan azonban komolyan hitték. Most minket is szeretett az Isten. November óta fehérek voltak a földek és a házak, szentestén is esett a hó, a karácsonyfa mellett gyertyafénynél kettesben ünnepeltünk Rézivei, mézzel leöntött mákosgubát ettünk, kicsit hiányoltuk a gyerekeket, de így is jól éreztük magunkat, összebújtunk, néztük az égő gyertyákat, Rézi egy vászoninget adott nekem ajándékba, ő maga varrta, én egy faliórát ajándékoztam neki karácsonyra, az órát ingyen kaptam Lusztig Kornéltól az öreg zsidó órástól, aki kedvelt engem még suhanc koromból, könyveket kértem tőle olvasásra, és együtt harcoltam a fiával az első háborúban Galíciában, és ott voltam Lusztig Feri mellett, amikor fejbe lőtték, később sokat meséltem a zsidó órásnak arról, hogy a fia milyen derekasan hadakozott, mert tényleg derekasan harcolt velem együtt, ha mindenki úgy harcolt volna, mint Lusztig Feri és én, nem veszítjük el a háborút. Egy szögletes végű kulccsal felhúztam, aztán falra akasztottam az órát, olyan volt, mint egy nagy, sárga tányér, vagy inkább napraforgó fej, hangosan ketyegett, de ez is beleillett abba a karácsonyba, meg a későbbiekbe is, évek múltával ugyan megbámult a dohányfüsttől, de mindig pontosan mutatta az időt, és az ideges napokban is megnyugtatóan járt. Más ajándékok is voltak a karácsonyfa alatt, a lányomtól fél kiló dohányt, a fiamtól két meggyfa szipkát kaptam, Dániel Ferenc pedig Szőregről még délután egy sokszínű vállkendőt hozott Rézinek, nekem meg egy hajlított végű vasbotot, amit egy csángó kovácsmester készített, és Dániel Ferenc szerint minden mezőőrnek a pisztoly mellett is szüksége van egy ilyen vasbotra, ezzel szét lehet csapni a kisebb tolvajok között, hosszasan beszélt erről, aztán elmondta, hogy Abris nevű keresztfiam szépen növekedik, a jövő esztendőre újabb gyereket várnak, azután visszaszekerezett Szőregre, mert karácsony estéjén mindenki otthon akart lenni a családjával. Rézi evangélikus vallású, nem tudom, hogy az evangélikusok éjféli misével köszöntik-e a karácsonyt, Szenttamáson nincs evangélikus templom, Rézi azonban szerette az éjféli miséket, most is elment a katolikus templomba, énekelte a katolikus karácsonyi dalokat, én meg elővettem a forgópisztolyt, kimentő
