Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Bogdán László: Másnap (elbeszélés)
- Én, kérem, eltévedtem - kezdi Göb tétován -, én kérem, szóval én... - fáradtan hallgat el, rágyújt s ez érthetetlen módon, ha lehet, még jobban feldühíti az asszonyságot.- Halljátok, hogy beszél - néz szét indulatosan. — Biztosan erdélyi! Én mindig mondottam, hogy ebben a házban minden megtörténhet, ide fényes nappal tolakodhatnak be csóró és gyilkos erdélyiek, ide...- Rendőr! - rikácsolja magas fejhangon a törpe és amikor Göb feléje fordul, riadtan menekül be saját nyitott ajtaján.- Hogy-hogy eltévedt? - kérdi döbbenten az öreg. - Hát nem vagyunk erdőben, fiatal úr. Megmondaná már végre, hogy ki maga? Hol tévedt el, hogyan tévedt el, miért tévedt el? Nem értem...- És mit keres itten? - rikácsolja az asszonyság. - Eltévedt, eltévedt, emberi dolog; de honnan kapta pontosan ezt a címet? Kitől? Mért jött pontosan ide, megmondaná?!- Mi történik itten? - jelenik meg a törpe lakásának ajtajában egy pocakos, középkorú milicista és félreállva, gálánsán engedi maga elé a piros slafffokkos fiatal nőt, aki vállán hozza valószínűleg már megtisztított szőnyegét, és vidáman kacsint rá Göbre, amikor a szűk folyosón hozzásúrlódva megy el mellette.- Ez az ember - mutat rá a milicista mögül leselkedő törpe - azt mondja, hogy eltévedt!-... betört ide - folytatja az asszonyság is, új erőre kapva.- ... mindenesetre nem akarja megmondani, hogy ki ő és mit akar — fejezi be méltóságteljesen az öreg —, akcentusát figyelembe véve erdélyi lehet.- Kicsoda maga? Igazolja magát! — lép a milicista Göb elé, aki lesütött szemmel, szédelegve kutat zsebeiben, amikor zakója zsebébe is belenyúl a személyiéért, ujjai valamilyen síkosba, puhába tévednek. Undorodva kapja ki kezét a zsebéből, elvörösödik. A milicista rosszallaón csóválja a fejét. - Mi van a zsebében? - kérdezi és gyanakodva szimatol. Göb elképedve nézegeti az ujjain az egyelőre ismeretlen eredetű aranysárgás masszát és lesüti a szemét.- Szagolja meg az ujját - lép közelebb az öreg -, akkor legalább... - nem fejezi be, kuncogni kezd.- De ilyet? - fordul vissza a vörös szoknyás nő és az ajtajához támasztja a szőnyegét, nevetni kezd. - Ki kakáit a zsebedbe, szépfiú?- Szagolja meg az ujját - ismétli fontoskodva az öreg -, az majd mindent eldönt.- Szagolja már meg - biztatja röhögve a milicista is. Göb hipnotizáltan emeli ujját az orrához és elfintorodik. - Mustár - motyogja. - Mustár, a kurva istenit! Mindannyian nevetnek.- Ki rakott mustárt a zsebébe? - simítja végig Göb arcát résztvevőén a melléje érő piros szoknyás nő.- És végeredményben kicsoda maga? - lesz újra szigorú a milicista hangja. — És mit keres itt?- A Marica rokona - veszi védelmébe bátortalanul a piros slafffokkos nő. - Marica is erdélyi. Biztosan a besztercei unokatestvére, igaz? - és újra rákacsint Göbre. 17
