Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Bogdán László: Másnap (elbeszélés)
- Igen. Én itten aludtam — magyarázza széles taglejtésekkel Göb és zsebkendőjébe törli mustáros ujjait, majd izgatottan kutat tovább zsebeiben. A tárcáját — minden megvan! - a farzsebében találta meg, kiveszi a személyit, a mögötte lapuló kékhasúak látványa megnyugtatja, tétován nyújtja át a milicistának, aki elveszi, belelapoz, szúrósan néz Göbre, majd átmenet nélkül, mint aki végre megért valamit, fulladozva kezd nevetni.- Nem találtál ki, igaz? - kacag a piros szoknyás nő is.- Nem - süti le a szemét Göb. — Amikor hazajöttünk sötét volt, sokat is ihattam és amikor Marica elment, még aludtam...- S mink még azt hittük, rablógyilkos - kezd hahotázni a darab időre eltűnő, majd lakásából megint előkerülő asszonyság. - Kriminális!...- Maga hitte eztet! - rikácsol a törpe. - Maga, maga pánikfelelős!- Na, nézzenek oda - így az asszonyság. - Ennek az elfűrészelt óriásnak is megjött a hangja! Hogy oda ne rohanjak!...- Pofa sujba! - vakkant a milicista. - Nem is találhatott ki szegény ebből a kuplerájból, hiszen nem tudja, hogy át kell menni Albu előszobáján. - Visszaadja Göbnek az igazolványt, újra nevetni kezd. - Az Albu szobáján - mutat a törpére - trónolt a madám. Azért ottan, mert csak ott lehetett elmenni. Hogy ne tudjanak elslisszolni az urak!... Jöjjön - fogja váratlanul karon Göböt. - Ha nincs más dolga, akár mehetünk is. Megfordul, nehézkesen cammogva indul el. Göb bezárja Marica ajtaját, rávigyorog a piros szoknyás nőre, az asszonyságra és a törpére, majd fáradtan követi. Ahogy a törpe ajtajából utoljára visszafordul, a piros slaffrokkos nő integetni kezd. - Viszontlátásra, drága! Átmennek a törpe előszobáján, kijutnak a lépcsőházba, leballagnak a káposz- taszagú, kopott lépcsőkön az utcára, mielőtt elválnának, a milicista restellked- ve kér elnézést. - Ne haragudjon, amiért azt hittük, hogy betörő, mostanában egy új betörőbanda garázdálkodik a cartier-ben.2 Tudja, hogy van ez!... Göb fáradtan bólint, a milicista végignéz rajta, és szigorúan mondja: — és a cipője? Látta már a cipőjét? Kellenének magának valami kefék, rongyok, krémek. S azután az arca is! Borotválkozzék meg. így akar a szeretőjével találkozni?! Göb fáradtan vigyorog, elválik a milicistától, sokáig nézik a másik oldalon futó tréningruhás alakokat, tétován tér be egy frizeriába3, később hóvirágot is vesz egy vidám cigánylánytól, s miután sikertelenül próbálja egy pocsolyában tisztára mosni a cipőjét, megáll egy féllábú cipőpucoló előtt is. Később taxiba ül, ’’Kiseleff’ — mondja be a címet. A sofőr rápillant, arca dühös. — Ne szórakozzék velem - sziszegi. - Itt van a szomszédban! - És megmutatja.- Mindegy - legyint Göb s előhúz egy százast. - Vigyen oda. - Amikor belép a vendéglőbe, a nagyteremben, az éles fénytől pillanatokra elvakulva semmit nem lát, egy asztaltól valaki felemelt karral hívja, bólint és botladozva indul meg a perzsaszőnyegen. A zenekar mintegy üdvözletül, fergeteges iramban kezdi játszani a Rákóczi-indulót és Göbnek váratlanul jut eszébe a hiányzó szó: eréből. Igen, így van: gazdag eréből. És tovább? - néz maga elé? Táplál, véd, büntet, hármasán... igen hármasán... de mit is csinál, mi a fenét is csinál, a hon2 Negyedben (román) 3 Fodrászat (román) 18
