Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - A magyar költészet Ruhr-vidéke (Kányádi Sándorral beszélget Pécsi Györgyi)
A magyar költészet Ruhr-vidéke Kányádi Sándorral beszélget Pécsi Györgyi A jL JL jó szerencsének köszönhettem, hogy sikerült találkoznom az „utazó költővel”, Kányádi Sándorral. Helsinkiből, ahol egy nemzetközi költőfesztiválon vett részt, Kolozsvárra hazatértében Budapesten beszélgetünk. Nem először járt Finnországban, ahogy a többi skandináv országban sem. Idén jelent meg finnül válogatott verseskötete, tavaly észtül, korábban Norvégiában Csoóri Sándorral egy közös könyve. Irodalmunk nemzetközi nagykövete, aki személyes varázsával is áttöri azt a hallgató falat, amely köztünk és a világ között sokszor értetlenségünkre áll, s diplomáciákat cáfoló eredménnyel képviseli az erdélyi magyarságot. Nézegetjük az útipoggyászát, én kissé hitetlenkedve forgatom a legnagyobb finn napilapot, ugyanis címlapján a hatalmas színes sztárfotó Kányádi Sándort ábrázolja. Hát ez is Európa... talán érdemesebb volna ilyesmikre figyelni, ha már annyira zárkózni akarunk. Szabadkozik a beszélgetéstől, mondván, annyi író-olvasó találkozón vett részt, már mindent elmondott, amit mondhatott. Bács- Kiskun megyében meg különösen sok helyütt megfordult.- Én azzal az alacsonyabbrendűségi érzéssel jártam végig Bács-Kiskun vármegyét, mintha a Ruhr-vidéken jártam volna mint lakatossegéd. Kiskőrös, Nagykőrös, Cegléd, Kecskemét - hát ez a magyar költészet Ruhr-vidéke! Az or- goványi óvodában is jártam, én már mindenütt megfordultam a megyében, és csak a legszebb emlékeim vannak. Egyet említsek, egyszer megyek a szülőfalumban az állomásra, a bicikliszarvára akasztva tolja a sógorom a csomagomat alkonyattájt, s egy hatalmas busz fékez le hirtelen mellettünk, kiáramlik belőle egy csomó fiatal, és kiabálnak: „Sándor bácsi, de jó, hogy itthon találtuk, tudtuk, hogy a faluján megyünk keresztül.” És ezek voltak az én kiskőrösi diákjaim, akikkel egy hónappal azelőtt találkoztam Kiskőrösön. S aztán fölvettek, velük autóstoppoztam Székelyudvarhelyig, és elmondtam a városról mindazt, amit a 18 kilométeren lehetett.- Ön igazi világpolgár, folyton úton van, körbeutazta a kontinenseket, Izraeltől Dél-Amerikáig otthonosan mozog a világban mindenütt, több nyelven beszél, fordít. Sok mindent el tudok képzelni önről, egy dolgot azonban nem. Azt, hogy metropolisban éljen, még akkorában sem, mint Budapest, vagy Bukarest. Mindig a kicsihez vonzódik.- Én tényleg nem tudnék Budapesten élni, de falun se, onnan elmenekültem. Ha nem volnék nyelvhez kötve, talán Veronában vagy Salzburgban élnék szívesen. Kolozsvárt valamikor nagyon szerettem, egészen emberszabású város volt, sajnos egyre inkább elviselhetetlen. Világpolgár? Valójában csak magyarul tudok, a többi nyelven dadogok, még románul is. A fordítónak elsősorban magyarul kell tudnia. Igaz, sokat fordítottam, Rilkét is, nemcsak kis népeket, mert minden országnak, ahol jártam, szeretnék azzal adózni, hogy legalább tíz verset lefordítok az irodalmából. 5
