Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Szántó R. Tibor: Archie Shepp tekintete
Szántó R. Tibor Archie Shepp tekintete A ■Á. A.rchie Shepp-pel először a Mini-klubban találkoztam, a budapesti Bem-rakparton, a hetvenes évek első felében. No persze nem személyesen, hanem lemezen, a zenéjén keresztül. Olescher Tamás közvetítésével. Olescher, Mini-klub, de jó zenék is voltak, istenem! Történelem. Olescher hamarosan az NSZK-ba költözött, talán ma is Németországban él. A Mini-klub után még volt néhány kiváló hazai kezdeményezése, köztük a Bercsényi-klub, a Kőszegi Rythm and Brass-szal, Új Zenei Stúdióval, vetítésekkel, Kondor-karcokból, Gross- grafikákból, stb. rendezett kiállításokkal. Képzőművészettel foglalkozik, akciókat, performance-okat rendez, kivitelez. Itthon is volt azóta, többször is, immár „vendégként”. S a Mini-klub, haj...! Azt elmondani nem igazán lehet, csak megélni lehetett. Azok a vasárnap délutánok - esték... A kezdés hatra volt kitűzve, de az élő zene sosem kezdődött fél-háromnegyed hét előtt. Fél hat körül kezdték beengedni az embereket, ám a gyülekezés már négy-fél öt tájban megkezdődött. Ahogy érkeztek az újabb és újabb fiúk, lányok, egyedül vagy kisebb-nagyobb csoportokban, úgy sűrűsödött a tömeg, s a levegő a boltíves kapualjban. Aztán, amikor az - egy idő óta már vasráccsal is megerősített - ajtó félszárnya úgy félember-résnyire kinyílt, megindult a préselődés, nyomakodás. Egyszerre persze csak 4-5 ember jutott be, akik bent megváltották a jegyüket, s aztán mehettek, leülni, beszélgetni, büfézni. Az elsők között bejutni persze nem volt igazán olyan fontos, hiszen az élmény teljességéhez a kinti tülekedés-nyomakodás szervesen hozzátartozott. De — mondani kell? — ez sosem volt alkoholgőzös, vérre menő, csak amolyan vidáman barátságos, bemelegítő. A szoros hullámzásban persze egyfajta komoly szimbolikus tartalom is volt, a bizonyos szempontú együvé tartozás, csoport-jelleg kifejeződése. Igen, mi vagyunk azok, s én is idetartozom. Közösek vagyunk egyben-másban, hasonló életkornak, hasonló ruházatúak, hasonló hajviseletűek, hasonló gondolkodásúak. Hasonló értékvilágúak. Ezt persze akkor még nemigen tudtam, legfeljebb spontán módon éreztem, átéltem, ahogy a többiek is. Egyszerűen jó volt ez így. Jó volt felfedezni a három méterre lévő ismerőst, akitől egy áthatolhatatlan emberfal választott el; jó volt a fejek között-folött beszélni-kiabálni egymáshoz, s így egy kicsit mindenkihez; jó volt hallgatni a viccelődéseket, keringő adomákat, s a pletykákat, az előzetes találgatásokat, híreszteléseket. — A Tátrai is itt lesz, hallottad? — Nagy jam session lesz a végén! — Ühüm. Jó volt. Tátrai Tibor valóban sokszor előfordult ott, egy darabig standard Mini-tagként, később mint vendég és jam-zenész. Befőttesgumival hátul összefogott hosszú hajával, csodálatos gitárszólóival. És azok a jam-bluesok! O ... A Hey Joe, a Feelin' all right... Ezt csak megélni lehetett, még magnóra venni sem. S persze a klasszikus Mini-számok is ott voltak, a Kígyók tánca, az Apák és fiúk, 63
