Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Jön Richterné. Kócosán, pongyolában...Mint egy alvajáró. Nem is látja Richtert. Eljön mellette egészen előre. Richterné: Álmodtam...jaj, megint álmodtam. Olyanok az álmok, mint a gyilkosok. Ki mondta ezt? Hogy berontanak a nyugalmunkba és...és feldúlnak mindent. Kifordítják a világot...Azt álmodtam, hogy az Ördögöt szüli meg...Istenem...Az a lány. Megszüli a bűnt. Az Ördögöt. Jön az Ördög. Jaj istenem, jön az Ördög! Richterné közben el, teljes révületben. Jön Klein, elfut Richterné mellett, aki észre sem veszi. Klein: (a szokásos szerepében) A herceg emberei uram. Vinnék Himmelt. Richter: Micsoda? Klein: Náluk a parancs. Most azonnal viszik. Richter: Riassza Kauf és Fleis urakat...Megyek már. Sötét. 8. jelenet Szürkület. A börtönháznál vagyunk. Lassan világos lesz. A földön a piros horgolt mellényke. Helga támolyog. Helga: (halkan) Himmel! Csönd. Helga: (halkan) Himmel! Helga: (halkan) Fájok, Hímmel, hallja? Nem hallja. Meghalok. Istenem. Himmel. Meglátja a nyitott cellaajtót, a földön a piros mellénykét, amit ő horgolt. Helga: (sikolt, aztán halkan) Himmel, hol van? Elmegyek maga után. A pokolba is maga után megyek, Himmel. Maga az enyém. Jaj! Csönd. Helga: (sikolt) Istenem, belehalok. Betámolyog a nyitott cellába. Nem látható. Richter, Fleis, Kauf és Klein jönnek. Feldúltak, zavarodottak. Richter: (idegesen Kleinhez) Kiáltottak? Klein: (szórakozottan): Nem én kiáltottam. Richter: Van itt valaki? Kauf: (járkál) Fel nem foghatom, hogy ilyen hirtelen. Fleis: Mintha szöktették volna, a jó istenit. Richter: Figyeljenek csak! Itt valaki kiáltott. Kauf: Olyan nyugodt volt, mint a halál. 51
