Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Klein: Tólem még nem szökött meg senki. Richter: Remélem nem is fog. Klein: A patkányokat is kiirtottam. Richter: Miféle patkányokat? Klein: Valakinek tudni kell mindent. Richter: (gyanút fog) Legyen világosabb, Klein. Klein: Voltam együtt én is a lánnyal. Nem élveztem. Richter: Ha ezt hangosan akarta mondani, megtette. Klein: Kíváncsiságból feküdtem az ágyába. Kíváncsi voltam rájuk, Kochra, Kaufra, Fleisre és Helgára persze. Hogy ez hogy van. Látni, hogy körbejár a hús, mint égen a felhő. Richter: Vizsla szemekkel várni a magömlést. Maga rosszabb valamennyinél! Klein: Valakinek tudni kell mindent, uram. Richter: És mire megy vele? Klein: Elnéztem magát is, mint sóhajtozik akkorákat, hogy a fáklyát is eloltaná a lehellete. Richter: Most már elmehet, Klein...Várják a versei. Klein: Az is nagyon szép volt, ahogyan játszani tetszett azzal a borítékkal. Richter: Hallgatózott? Klein: Nincs is boríték Kochtól, ugye? Richter: Hallgatózott. Kdein: Megzsarolták, maga meg szépen visszazsarolta őket. Richter: (elképedve) Maga egy patkány. Klein: (ordít) Nem! Azokat kiirtottam, nincsenek patkányok, érti Richter úr, nincsenek!...(újra éles) De hogy én mi vagyok? Egy rút, semmi alak...(élesen) bocsánat. Egy hülye. Csak éppen mindent tudok. Átnézek magán, Richter úr, mint egy foltos üvegen. Belátok a nyomorúsága kertjébe. Apa, én?! Hát persze, ha én az leszek, mert telekürtölöm a várost a vallomással, úgy a tisztes polgár urak mind megnyugodhatnak. Helga is maradhat. Richter úr remélhet tovább. S egy szép napon, mint a mesében, magához veszi a lányt, s az....én.... porontyomat, s lesznek ím egy szép boldog család. Szó nem érheti majd a ház elejét. Én meg...nekem meg mindegy. Úgyis csak egy hülye vagyok. Richter: Annyit mondtam csak, hogy a lehetőség magának is fennáll... Klein: Többet mondott, (előbb magát fogdossa) Nézhet ki így egy apa, uram? Egy apa szép. (már Richtert fogdossa) Egy apa nagy és erős, mint a fák. Egy apa jó, mint a meleg kenyér. Egy apa kezében hímestojást játszik a csillag is. Csönd. Klein: Maga gyáva, Richter úr. Hirtelen erőszakos, vad dörömbölés. Richter: Ki az Isten az ilyenkor? Klein lerohan. Richter nézi a poharat, iszik. Richter: Gyáva...gyáva...gyáva. 50
