Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Ifjú: Erősen áztam, uram. A házba óvatosan beléptem, s az éjszakát ott töltöttem. Richter: Mennyire siet! Nem olyan könnyen jött a hajnal. Ifjú: Ha úgyis tudják, valóban nem. Richter: Mit tudunk mi, uram? Ifjú: A lányt...Akinek az ágyában töltöttem az éjszakát. Richter: Még mindig siet, uram! Ifjú: Rendben. Azt is tudom, mert mondták, hogy abban a házban egy egész családot végeztek ki. Fleis: Mint a barmokat. Kauf: Hidegvérrel. Fleis: Torkukat...khm...elvágva. Kauf: Almukban végezve velük. Ifjú: Nem is tudom, hát bizony ez szörnyű. Rettenetes. Richter: Belép tehát a házba. Ott nagy sötét van. Iíjú: Kellemes fánkillat...és meleg is! Richter: És a sötétben egyszerre kitapogatja a kést, mely a zsákjában van. Ifjú: Valóban, a kést utóbb a kezemben tartottam. Richter: Belép egy szobába. Megy halkan, akár a halál. Ifjú: Csak mint egy ember, kérem. Richter: Meghallja az alvók lélegzését. Fleis: Horkolását...(a szájára csap) Ifjú: Horkolását?...Ó így, igen így. Richter: És akkor a késsel... Ifjú: Túlzottan egyszerű rendet akar újfent, uram. Richter: Tagadja tán, hogy így volt? Ifjú: Nem tagadom. És nem is helyeslem. Bíró úr, őszintén mondom, amiről Ön beszél, azt én nem tudom hogyan volt. Richter: Abban a házban, míg ott tartózkodott, kiirtottak egy családot. Ifjú: Igen, míg ott voltam. Ez így lehetett. Richter: Mégis azt állítja, hogy nem maga a gyilkos? Ifjú: Nem így, uram. Richter: Hanem hogyan? Ifjú: Én nem állítok, uram. De Ön csak engem lát, mert az akarata nem enged mást látni. Az úgynevezett körülmények ellenem szólnak. És mégiscsak fenn foroghat az, hogy nem én vagyok a gyilkos. (Fleisre) A gyilkos ez az úr is lehet, ha úgy veszem. Fleis: Én?! Ifjú: Mondom, ha úgy veszem. Felis: Ha úgy veszi, ha úgy veszi! így Koch úr odaégett kalácsához is eljuthatunk végül. Ifjú: De én nem veszem úgy. Isten ments. Csak mondtam. Fleis: Ez az. Hogy csak mondják. Mindig csak mondják. Richter: A lány azt vallotta, hogy a véres késsel megállt az ágya fölött. Ezzel a késsel. Ifjú: Úgy mondta, véres? Fleis: (teli szájjal) Na erre feleljen meg. Ifjú: Tegnap, míg az Önnél vásárolt hurkát vágtam félbe, némi zsír, már megbocsásson, az arcomba csapott. Az éles kés megszaladt, és ujjam húsában akadt meg. Egészen mélyen. Eró'sen véreztem. uram. Tekintse meg. Egy friss seb, nem nagy, de fájni tud ó' is. Tegnap délutántól van a világban, 16
