Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Fleis: Éjjel kell, a házban. Kauf: Az ajtó soha sem volt zárva. Fleis: És akkor ott be,... Kauf: És aztán ki, ha vége volt. Richter: És ó' nem ellenkezett? Fleis: Ugyan kérem, jó volt neki. Richter: Mondta, hogy jó? Fleis: Az úgy...khm...kihallatszik. Kauf: A pénzt is gondosan elrakta. Fleis: Ha kapott. Kauf: De ha nem kapott, azért se szólt. Fleis: De azért adtunk pénzt, hát persze. Kauf: Mert nem vagyunk... Fleis: ...állatok. Richter: Úristen! Szentséges Úristen! (Összeroskad) (Közben Kaufnak új gondolata támad.) Kauf: Hanem Fleis úr! Ez a sok pénz... Fleis: És a gyöngyök! Kauf: ...aztán a tegnapi éjszakán, mintha csak a gaztett fizetsége lenne, az idegenhez vándorolt. Fleis: A gyilkoshoz. Kauf: Aki nyitás óta Vein úr kocsmájában ivott. Fleis: És pénzzel és gyöngyökkel fizetett. Kauf: Vein úrnak. Fleis: Úgy járt itt körbe a pénz, mint a levegő'. Egyik szájból a másikba, (mazsolázik) Richter: (megsemmisülve) Helga...Istenem. 3. jelenet Klein hozza az ifjút. Richter: (eszmél, össze kell szednie magát) Klein! Azonnal küldessen Vein úrért. Klein: A tömegben tartózkodik, éppen itten az ablak alatt. Richter: Súgja fülébe, hogy személyes beszédem van vele. Klein el. Sokáig csönd. Richter: (józanodik) Kijózanodott már? Ifjú: (mosolyog) Elmém tiszta, bíró úr. Richter: Ki fogjuk hallgatni. Nevem Richter, e város legtöbb elöljárója vagyok. Ez urak pedig, Kauf úr, Fleis úr... Köztiszteletben álló polgárok. Mostan...ha tósági feladatot látnak el...Tisztában van vele, mi a gyanú tárgya? Az Ifjú szerényen mosolyog. Közben Kauf újra elfoglalja a vizsgálatot végző városi tanácsi alkalmazott szokásos pozícióját. Fleis téblábol, ahogy eddig. Ifjú: Azt hiszem, uram. Richter: Neve? 13
