Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Ifjú: Annál az úrnál éjszakáztam, akit mindenki csak a szívélyes Koch úrnak ismer a városban. Fleis: Honnan tudja? Ifjú: A porkolábok említették, míg fogva tartottak. Richter: A nevét elébb, kérem! Ifjú: Nincsenek papírjaim, ...uram. Richter: Neve sincs? Ifjú: Tegnap érkeztem. Richter: Név nélkül? Ifjú: A lábaimnak valóban nincsen neve. Lépek és futok velük, mint Ön a sajátjaival. Dél felól érkeztem és nem szándékoztam a városban éjszakázni. Aztán hogy egy pecsenyesütőnél az étkemet elköltöttem, eme tisztes úr (Fleisre mutat) háza mellett... Fleis: Mert nem csak vágunk, hanem sütünk is. Hát persze! Kolbászt meg virsliket! Hagymás vért. Az egész város azt eszi. Ifjú: Bocsánat, uram, a kést feledtem visszaadni. Fleis: Tólem kér bocsánatot? Ifjú: Bosszant, de nem találom. Kauf: Nem ez volt talán? (felmutatja) Ifjú: Ilyen volt. Fleis: Hallatlan! Richter: Szóval nincs neve? Ifjú: Bíró úr, ha oly erősen kívánja, mondhatok egyet. Richter: Mindegyik zsebében van egy? Ifjú: Hány neve van a férfinak? Amikor rózsákat küldöz egy hölgynek. Amikor oltár elé viszi. S amikor a nője egy másikkal a nászi ágyban henteregve rajtakapja. Mennyi név ez, uram? Kauf: (miközben jegyez) Hát nem egy. Richter: Istentől kapott nevét kérdem én. Ifjú: Én uram, Istentől nevet nem kaptam. Fleis: Tán az Ördög keresztelte meg? Ifjú: Kérdezze meg tőle magától, uram. Kauf: Ez úgy siklik ide és oda, mint a hal. Fleis: Csak míg bele nem vágják a bárdot... khm... a szigonyt. Richter: Tudnunk kell, kicsoda Ön. Ifjú: Minden vágyam, hogy segítsek. Richter: Nevét, tehát. Ifjú: Itt állok Ön előtt, bíró úr. Fleis: (fogja az arcát) A jó kurva istenit! Ifjú: (Fleishez) Ön netán kételkedik ebben? Kauf: Nem kételkedik. Fáj neki. Richter: Inkognitója sem menti Önt, ha bizonyítást nyer a gyanú, amiért most itt van. Ifjú: Tisztelettel kérem, kérdezzen tovább uram. Fleis: Hogy aztán azt hajtsa, mire még Isten se kíváncsi? Richter: Dél felől jött, úgy vallotta. S mi volt úticélja? Ifjú: Észak. Richter: Észak igen nagy. Ifjú: Jól mondja, uram. Néha az egész világ északon van. Richter: Dél felől jött. Honnan? Ifjú: Igaz is, Dél sem kisebb, mint Észak. 14
