Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Richter: (Fleishez) Maga megőrült! Fleis: Richter úr, nem lehet kiállni az ég alól, olyan nagy az. Látva van, minden látva van. Richter úr is azt akarta. Jól van. Hát persze. Mondhatnám úgyis, ugyan ki nem?! Richter: En... Fleis: Jaj kérem, minek szerénykedni. Richter: Maga Fleis úr félreért... Kauf: Nos hát... Nos...khm... hiszen én is...Richter úr. Richert: Maga, Kauf úr?! Kauf: Egy-két alkalommal, csupán. Néhányszor. Hetente, kéthetente. De amikor láttam, hogy úgy kezd járni Koch úrhoz, hogy az orra alá, már megbocsásson Richter úr, akármi finom fánkot dughatnának, bele nem harapna, mert mindig csak egy másikat...azt az egyet látja, nos akkor én tisztelettudóan oldalra léptem. Richter: Oldalra? Fleis: Csináltunk egy kis helyet, na. Sok jó ember...hisz tudja, Richter úr. Richter nézi a másik kettőt. Richter: És maguk...mióta megy ez? Fleis: Úgy tavaly óta. Kauf: Vagy talán tavalyelőtt óta. Richter: És maga, Kauf úr...maga mit adott neki? Kauf: Egy ilyen fülönfüggőt...Semmiség. Fleis: A gyöngyök például... Richter: Netovább! Én ezt a lányt nem! Én soha! Hahogy hát Ön, Fleis úr, és Ön Kauf úr... Fleis: És Vein úr. Kauf: Én igazán nem akarok halottgyalázó lenni, de hát... Fleis: Még Koch úr is hébe-hóba. Richter: Nevelt lányát? Fleis: Mert csak nevelt. Richter: {az őrület határán) Ki még, no sorolják csak! Az egész város? Kauf: Bizony, inkább úgy kéne mondani, ki nem. Richter: Hát mindenki? Fleis: Aki akarta. Kauf: (gúnyos) Azt hittük, tudja, uram. Fleis: Az ilyet tudja az ember. Ha férfi. Már bocsánat. Kauf: Tudja, hogy lehet. Hogy bármikor. Fleis: Persze van sorrend is. Richter: És hol? Fleis: Hát a házban, például. Kauf: Igen, leginkább. Fleis: Hogy a szolgabejárón, hátul, a rózsasövény mellett, mindég lehetséges bejutni. Richter: Mikor? Kauf: Este, Richter úr, este. Fleis: Vagy maga napközben próbálta? Kauf: Napközben nem jó...kapkodni kell. Csönd. Fleis csak a fejét ingatja. Mazsolázik. 12
