Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10-11. szám - Szakolczay Lajos: Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára

nem botránkozik meg az eltelt két-három évtized (kanizsai) utcaképén. Fáy Ferenc, a nyolcvanas évek elején Kanadában meghalt, a nálunk, sajnos, ismeretlen költő a piacon zöldséget és karalábét válogat, mellette az erdélyi báró Kemény János épp fuszulykalevesnek valót keres. Cs. Szabó László most ugrott haza Londonból, jóllehet testének porhüvelye már rég Sárospatakon nyugszik, hogy bekukkantson egy pillanatra a Thúry György Múzeumba, hátha valaminő csoda folytán etruszk leletek itt is föltűntek. Kós Károly, a kolozsvári szent ember éppen a kis púpos Dlaszk könyvkötőt keresi, hozná már rendbe elrongyolódott bibliáját. Határ Győző, a költőként, drámaíróként és filozófusként is zseniális har- lekin, a lisztes arcú bohóc a temető felé tart, hogy egy szál rózsát helyezzen el Nevető Laci behorpadt sírján.

Aki a vasútállomásról gyalog jövet a centrum (Kanizsán így mondják: város) felé tart, és a postaépülettel szemben bepillant az Ady kisvendéglő ablakain, az — miközben szeme-szája tátva marad - a kockás abrosszal letakart asztalok körül nem mindennapi kompániát lát. Sütő András a kanadai papköltővel, Tűz Tamással beszélget, Székely János, hitviták ürügyén, Páskándi Gézával vitatkozik, Dsida Jenő, Mikó Imre és Bálint Tibor - Nagy Gazsi felügyeletével - azt a Jékely Zoltánt faggatja, aki a női mell szépségét egy csábítóan édes, formailag tökéletes almával veti össze. Szilágyi Domokos pengeél-vékony arca néha föl- földerül, hiszen a kereszt már rég levettetett, s miközben egy meszely borral kínálja ivócimboráját, Lászlóffy Alit, arra a Héjjá Sándorra, a volt zseniális kolozsvári színészre gondol, aki Harag György színpadi látomásának egyik, ha nem a legfőbb megtestesítőjeként végérvényesen beépült ama híres templom falába.

így, együtt jó kanizsainak lenni. Ha az ember a gőzössel éppen arra jár, megtudhatja, hogy az Ady kisvendéglő dumapartija hol tart, és azt is, hogy a veresboros pörkölt még nem veszített-e színéből, vagy - Krúdyt felidézve — isznak-e még a „kis Adyban” finom zamatú, kapós körtepálinkát?

192