Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Takáts Gyula: Külső-Somogyban születtem
vonalak, szerkezet a valóban s az emlékek félig éló' tájaiban. Egy tárgyias líra alakul, mely kicsit alkotójának nemcsak tükre, de kifejező' szava is. így közeledtem szüló'falum, Tab felé. Ilyen érzésekkel léptem be a múltjelenbe. A házba is, szülőházamba, amelyet az új stílus 1974-ben lebontott. A hajdani házba, a ma is Fó' utcán, melynek neve ma Kossuth Lajos utca. Nincs már, és mégis van, mert emléke oly mély és érdekes, hogy ha nem szólnék róla, biztos alig lenne érthető' a ma és a mát itt teremtó' embernek is. Az eszköz- és szóteremtó' emberben éló' „homo ludens” erre az időjátékra odafigyel. Szívesen játszik el a felkísértő képsorokkal. Azzal a filmmel, amelynek kockáiból az én Tabomat pergetem az olvasó elé, mert nem mese, de kegyetlen és szép valóság a mában az elmúlt. A jelennel az utas legfeljebb annyit küzd, hogy defekteket javít, vagy kenyeret termel vagy vesz. De az a régi - mai - község? Igen, az sokkal összetettebb valóságokkal kísért és jelentkezik és üzen. Furcsa levéltári és statisztikai adatokkal bizonyít... Darabjai vagy elszálltak vagy mint repedezett bálványok kísértenek. Például egy kút... Itt előttem, most a régi Ignác utcában, a Hőlyeg-hegy alatt... Két méter mély, ha van? ... Két méterből a tükör?... De ugyanazt a hegyet, ugyanazon a szinten csapolja meg, amely az életet adta évszázadokon át az Ignác utcából lett Kisfaludy utca hajdanvolt és mai lakóinak is. És nekünk is, ha innánk belőle. De vödör helyett egy nagy korsó-féle lóg most a láncán... Groteszk kép a vizén! De körülötte itt vonul az átszépült házsor, és fölötte, fölöttük és fölöttünk ott emelkedik a monumentális látvány a széles kúpú Hőlyeg-hegy tömbje. Szerpentinnel övezett hegy Tolna, Szekszárd felé. Ránéz a múltra és jelenre, és biztos ő tud a legtöbbet szülőfalumról. Lehet, hogy átszól a Csibehegynek is. Néha szót váltanak az Árok, azaz az Ignác és Fő utca között szaladó Kis-Koppány patakkal is, melyen saját hidunk volt, hogy a Fő utcából átjöhessünk ide is hozzánk. Ma is megvan a patak fölött a híd. Hogy ott-e a régi helyén, nem tudom, de átmegyek rajta, föl a Mernye-Mocsolád-Karád-Tab-Siófok dallamát zengő töltésre, hogy lássam, ha más is, azt a berket, rétet, kertet, amely a lebontott házunk és a Hőlyeg, a Hideg-oldal, avagy Gyár-hegy között terül el. Fürjeket, vadkacsát, halat, a kalandot és a szabadságot ragyogta ez a völgyi táj nekem, a nyári kisdiáknak, aki a szünidő egy részét éveken át itt játszottam át. Ezen a szilfa-, fűzfaligetes régen és gyümölcsfás hegyen. Állok a sínpályán, körülöttem a valóság és emlékek sora. A bazaltzúzalék egyik oldalán, előttem a völgy, a régi, és hosszában vele együtt vonul a hajdani és a mai Tab. A régi, a maga erejéből fölnőtt külső-somogyi járási székhely és a mai, a nem falu, de várossá lett település. Visszamegyek a hegy alá. Kiválasztom a legdüledezőbb házat. Talán ez még annak a nyolcvan évnek a tanúja, amelyhez a társat keresem. Dróttal kötött a kapu a bálványhoz. Kioldom. Az időt idézi az ásott, de be nem vetett kert. Rossz edények, eszközök, de virágzó meggy- és cseresznyefák. Alattuk megyek föl a hegyoldalba. Ahogy meredekebb lesz, egyre műveltebb a föld, szélesebb a távlat, és ahogy törpülnek alattunk a házak, utcák, úgy nő az ember, amely itt Tolna,Veszprém szögletében, kivetve, Somogy peremén megteremtette ezt a kis somogyi-felvidéki kisváros hangulatú települést... Azt a meggyet eszem már, amelyet valamikor öregapám hőlyegi magas kertjében ettem. Képzeletem pedig, — amely itt szokott a festői látványhoz a legnagyobb mestertől lesve el a rajz és líra és történelem és mese titkait - már Csonváry óriás méretű Selmecbánya látképe című tájképét idézi a Hőlyegről maga elé. 142
