Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10-11. szám - Takáts Gyula: Külső-Somogyban születtem

Óriás, zöld kaszálók, elvadult gyümölcsösök szigetei, szemben az Öreghegy oldalában. Új szólóit mértana és a városka zegzuga s egy híd. Talán a Béka-híd. És két vízimalom emléke, története, két templomtorony. A kanászház és a Rózsadomb és a Fó' utca északi oldaláról egyszerre felvidékivé emelkedik szülóTalum a Templom utca, a Malom utca, az Ujj utca kaptatóján föl a katolikus templom lépcsős dombjára, ahol a torony köré öt utca kanyarodik. Aki innen néz vissza a Kokas- és Jaj-domb mai palatetó'i alól, az az evangélikus torony és a volt zsidótemplom és plébánia zugában egyszerre érezheti meg településünk történelmi magját. A tornyok, tetők között és fölé emelkedő Csibe- és Hólyeg- és Öreghegyekkel együtt az én Tabom és Külső-Somogy felvidéki típusú hangulatát. Az utcák földrajzi vonalával, családi emlékek fényével, eltűnt és élő épületek rajzával bennem líra nyílik, vad realitással és méhzümmögéssel. Igen, így és ez idézi elém egy, a Balaton, a Sió és Koppány és a tolnai dombság közé szorított kis közösség hősi korszakát. Három nép és négy vallás erős és okos és ügyes összefogását és összetartását, amely szinte a semmiből emelt — szinte föld nélkül - a szorgalmas kisipar, a fuvarozó kereskedelem összehangolásával és versenyével egy igen érdekes járási központot.

Hősi korszak volt ez a 18. század közepétől a második világháború tüzéig. És a házak, üzletek, műhelyek, takarékpénztárak, hitelszövetkezetek, vízi- és hengermalmok, téglagyár és kisüzemek egyre csak szaporodtak a magyar, német, katolikus, zsidó, református és evangélikus szövetségben... Igen, itt Innsbruck - Brassó, Prága-Dalmácia európai távlatában egy lengő és markoló történelmi és gazdasági világ szorításában és a 48-as szabadságharc és Bach-korszak és kiegyezés zsandár-betyár világában, és a Budapestet építő kapitalizmus vadságában és hajszájában itt egy úgy ahogy lehet ábrázatú, magyar típusú világ alakult ki a nagy erdők, posványok, berkek, szőlők és dugadőlt puszták, rakoncátlan folyók és a közbiztonság nélküli századvég távlataiban.

Nem talán, de biztos épp ezért is olyan megrendítően érdekes Tab épülése és kasztszerű, de a vagyoni erővel ellentétes társadalmi rétegződése, közigazgatási alakulása és fejlődése is. Hiszen nagyapám idejében még élt a gettó mély vallású világa. Előttem, emlékezetemben újra Csontváry képének arcai és viseletábrázolásai jelennek meg. A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben alakjai. A Jajdomb is a volt zsidótemplomot idézi. Ugyanakkor a község plébánosát még parázzsal kínozták a betyárok aranyaiért. Ugyanez a plébános, betyárnak nézve, ijedtében éjszaka agyonlőtte vadászpuskájával a szakácsnéjához bemászó legényt... Már nem volt plébános se. Egy káplán misézett csak. A falunak alig volt földje, de a tabi mészárosok és kereskedők egyre csak hajtogatták lábon a marhát és a disznót az enyingi, simontornyai, tamási és még messzebb a kanizsai és fehérvári vásárokra. Hiába énekelték még 1848 után is a tabi polgárokról a szomszéd Endréden, Karádon, Kapolyban és Kötésén ezt a gúnydalt:

„Nye, Torvaj, Tab, Zalu Három kenyereden falu. ”

Ám a tabi fuvarosok szorgalmasan csak hordták tovább a rozsot és a búzát tengelyben a legmesszebbi vásárokba is.

Igen, a községi területből az 1932. évi ismertetőben is csak 340 hold volt a szántója a községnek, de lassan majdnem 100 hold már a szőlő és a kert. Nem volt polgárközség, de így nem is ült szorító nagybirtok se szülőfalum nyakán. A falu Andocs-kaposi kijáratánál csak a gr. Welsersheimb-birtok 960 holdja és a

143