Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10-11. szám - Márton László: Egy földrajzi pont

bajból, holott éppen azt fokozza. Mert természete szerint nem az egyensúly megtartására, hanem annak még teljesebb felbillentésére irányul. És teszi mindezt úgy, mintha (kimondottan is kimondatlanul) a szebb jövó'ért, a jólétért, a választópolgárok javára tenné.

Egy halkszavú, ám gondolati tágasságát és mélységét tekintve annál figyelemre méltóbb tudós kortársunk, Balogh János zoológus és mindnyájunk „lelki- ismereti mindenese” mondta a napokban: a növekedés torz eszméje, bár ez első hallásra nem kézenfekvő - hisz minden gondolat tetszetős köntöst magára öltve jelentkezik - tulajdonképpen még szörnyűbb és veszedelmesebb, mint a fasizmus. Utóbbi pusztító mivolta egyértelműen látszik ma már, ám az előbbi még csak most van kibontakozóban. A fasizmus genocídiumot hozott, lágereket és pusztulást. A növekedés-eszme viszont egyenesen vezet a biocidiumhoz, az egész glóbuszt koncentrációs táborrá változtatva sodródik a földi élet teljes és maradéktalan elpusztításához. Az ígéretek és a jelszavak ne tévesszenek meg senkit.

Ilyesféle, nem épp lélekemelő konklúziókra jut az ember, ha egy pillanatra megáll fenn a Bükkben, a Garadna-patak forrása közelében, és rápillant a jóemlékű pálosok kolostorának maradékára. Ha elbarangol a Hármashatárhegy alatt, ahol valaha a mára elenyészett fehéregyházai kolostorváros állt. Lenéz a pilisszentkereszti Kakas-hegyről, vagy elindul Salföld felől a Káli-medence földből kimeredő jégkorszaki „emlékkövei” között a távoli tölgyes felé, s oda betoppanva megpillantja a kőkúti templom falait. Vagy megáll Budaszentlőrincen, a Hárshegy aljában és szemügyre veszi a törökök elpusztította hajdani pálos főkolostor romját.

Márton László

EGY FÖLDRAJZI PONT

Forrás Szerkesztősége, Fűzi Lászlónak

K

edves Laci,

Buda, 1997.VL1.

arra gondoltam, hogy így, levélben tennék eleget kérésednek; talán így a legkönnyebb röviden leírni, melyik az a hely, és miért éppen az, amelyikhez legszorosabban kötődöm. Persze, a helyhez való kötődés nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek látszik, már csak azért sem, mert nemcsak a térbeli pontok kötnek, hanem az időpontok, időszakok is, és a kétféle kötődés nem választható szét. A személyes indíttatású földrajz egyszersmind élet- és személyiségrajz is kell hogy legyen, és az ilyesmik rendszerint igen hosszú (de nem feltétlenül igen érdekes) históriák. Ellentétekre épült személyiségnek tartom magamat; egy ellentétekre épült nagyvárosban születtem és nevelkedtem; most is ebben a nagyvárosban élek, méghozzá nem utolsósorban az említett ellentétekből, a városéiból és a magaméiból. Budapest kétpólusú, kétösszetevőjű város (harmadik összete134