Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Szalay Károly: Arcok törött tükörben
Kiszabadult, de állását vissza nem kapta, munkát sem talált. Alkalmi tevékenységből élt, felesége piaci kofaként tartotta el a családot. Mígnem egy felesbérlőt letartóztattak, mert pálinkafőzőt találtak, igaz szétszedett, használaton kívüli állapotban a fészerében, a tanyán. Az asszony kétségbeesve kereste meg Oszkárt, akit még finánc korából ismertek. Oszkár elment tanúskodni és a többi védőtanút is betanította, mit kell mondaniok. Még irodalmi műveltségét is latbavetette, mert ama híres mondást idézte: csak azért, mert valakinek a nadrágjában van az a bizonyos testrésze, nem ítélhető el nemi erőszakért. A felesbérlő a pert megnyerte, s attól kezdve egymásnak adták a kilincset a meghurcolt parasztok, iparosok. És Oszkár szívósan, könyörtelenül hamistanúskodott. Lakása átalakult tanúképzővé. A leghülyébb koponyájába is belesulykolta, mit mondjon, s sorra nyerte meg a pereket védenceinek. Az igazi csapást az államra, a beszolgáltatások kijátszásával mérte. Régről maradt összeköttetései révén mindig előre tudta, hogy másnapon hová mennek a végrehajtók. Azt a tanyát értesítette, szigorúan meghagyva, hány csirkét, hány kiló búzát, malacot, esetleg borjút tartsanak otthon, mert ha mindent eltüntetnek, addig verik a gazdát, amíg be nem vallja, hová rejtette el a gabonát, az állatot. A végrehajtók szentségeitek, dühöngtek és félig üres kézzel tértek haza. Szenvedélyesen, szinte kéjelegve tört borsot a hatalom orra alá, nem elvi alapon, kifejezetten személyes bosszúja által vezéreltetve. Szerzett valahonnét egy torz, sánta kisborjút, megfelelő papírokkal ellátva (semmi gondot nem okozott neki az okirathamisítás), s mindig abba a tanyába vitette előző nap, ahová mentek a végrehajtók. De óvatos volt! Két-három napot kihagyott, hogy föl ne tűnjék a dolog. Naplót vezetett arról, hogy mennyi kárt okozott az államnak. Ennyit vittek el, ennek értéke ennyi, ennyit dugtak el a tanyasiak, abból ennyit vittek volna el, az összesen ennyi meg ennyi. Nagy Imre kormányra jutásáig horribilis összeg jött ki. Oszkár bosszúja Oszkár és Sztálin Az a bizonyos haslövés nem múlt el nyomtalanul. Évtizedekig tartó emésztési panaszok után beállt a csőd. Megszűnt Oszkár bélműködése, az orvosok diszkrét bájjal lemondtak róla. Volt egy varázsszemes Standard rádiója, besötétített szobában feküdt mozdulatlanul, és szörnyű kínok között, belenyugodva sorsába, várta a halált. — Nagy gazember voltam életemben, főleg Magával szemben — mondta a sírdogáló Nuskának, fogja föl úgy a dolgot, hogy jobb itt levezekelnem bűneimet, mint a túlvilágon. Az orvosok jöttek-mentek, gyötörték, hátha sikerül mégis, Oszkár pedig egyik félönkívületből a másikba esett. Arra tért magához, hogy gyászzene szól távolból a feje fölött. Kinyitotta szemét, sötét volt. Nehéz, fülledt, nyirkos levegő. Képtelen volt megemelni a karját, a lábát. Fölnyögött. Hívta Nuskát. Csak a gyászzene szólt. Élve van eltemetve, gondolta. Ettől soha nem érzett, iszonyatos rémület tört rá. Életében először rettegett. De voltaképpen a halála után. Aztán hirtelen megszakadt a zene, csönd lett. Most mondják a gyászbeszédeket, vagy már azon is túlvannak. Beszentelnek. És akkor szólalt meg a rádió bemondója: Joszip Visszarionovics Sztálin... Ne feszítsem tovább a húrt, megindult Oszkár bélműködése. Mi köze van mindehhez a városhoz? Oszkár kilencvenkilenc esztendőt élt, abból több mint kilencvenet Kecskemét város polgáraként. Félig volt görög, de egészében magyar és kecskeméti. Leona még olyan görög ételeket sütött és főzött, amilyeneket a huszadik századi görögök már elfelejtettek, s ami 93
