Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Lázár István: Erdőbénye, Sima, Baskó
kirándulásim-kóborlásim során kullancstámadást meg nem értem; annál többet kis telkemen, Leányfalu kellős közepén. Ám ez azért lehet véletlen is... Nem engem - nem embert támadott, legalábbis közvetlenül nem, az a másik járvány, amellyel itt kerültem szembe először. Késő májusra már a fázós tölgy is kibontja üdezöld levélzetét. Ligetmajori obszidiánszemlénk megkésett abban az évben. Rég eltűnt a legészakibb erdőzugokból is a hó; tombolt a tavasz. Am a jól ismert hegyoldalt és nyerget most idegen, barna foltok tarkították. Szeszélyes elosztásban némely tölgynek, amikor friss lombja még éppen csak kibomlott, mintha leforrázták volna egész koronáját. A két-három centis levélkék elbar- nulva-feketedve, mint holt múmiácskák kucorogtak az ágon. (Másnap tudtam meg, hogy ez a tölgyfavész nem helyi jelenség. Sopron körül észlelték először, s terjed országosan. Oka ismeretlen; vizsgálják, keresik. Rögtön írni akartam erről, erdészeket és botanikusokat, biológusokat keresve. Falakba ütköztem mindenütt. Ez a téma érinthetetlen, mondták mind ijedten, szinte suttogóra fogva. Ha híre megy, ez faexportunkat veszélyeztetheti. Nem hagytam abba. Fölkerestem a szakminisztérium erdészeti főemberét. Tőle végre kaptam egy cikket az Erdészeti Lapokból, sajnálkozva, hogy interjút nem adhat; amit mond, azt sub rosa mondja. Pár hétre rá Moszkvába és Rigába utaztam. Ott is pusztult a tölgy — akárcsak Európa-szerte. Ámde Rigában, ahol módom volt találkozni az akkori Szovjet-Lettország főerdészeivel, csöppet sem titkolóztak. Hazatérve, útibeszámolómba szőve, szót ejtettem a Moszkva és Riga környéki erdőkben látott tölgyfavészről. A cikk megjelent. Majd egy főszerkesztői értekezleten kissé kiborultam: mi titkolnivaló van egy olyan növénybetegségen, amit egész Európa ismer; ráadásul igen látványos is: bármelyik külföldi turistának feltűnik, aki erdeinkbe téved; s okát és ellenszerét meglelni közös európai érdek. A válasz, edzettségem ellenére is, meglepett. Ugyan, ugyan — ilyen tilalom nincsen, és nem is volt. írjak csak a tölgybetegségróí nyugodtan... De hagyjuk ezt. Most nem a magyarországi nyílt és rejtett, gyakorolt és tagadott cenzúrázások történet írom, ezen belül bőséges személyes tapasztalataimmal. Nem. Különben is: ideje odaérnünk.) Ott Induljunk hát a gerincről lefelé, ismét rövid szerpentinen. Még a volán mögül is feltűnő az út árka és fölötte az oldal az egyik szűk kanyarban. Fénylik, ha száraz, fénylik eső után. Az útbevágás vastag opálréteget harántol itt. A közönséges opál e föltárásból több színváltozatban szedhető, szinte lapátolható; szebb darabjai megfelelnek annak, amit viaszopálnak, mézopálnak, májopálnak nevezhetünk — már ha tekintetbe vesszük, hogy az opál sokarcú, számos alváltozattal bonyolult ásvány, amelynek a nevezéktana sem egyértelmű. Kőhajtásnyira innen nyílik az Aranyos-völgy, benne a névadó, innen a Hernád felé elcsobogó patakkal. Medréből, aki nem rest hűvös vízében matatni, szerencsével az oldalból valóknál szebb opált, s jáspist, kalcedont zsákmányolhat. Netán még achátot is. Csak jó érzékkel azonban. Mert szemre mind elfeketült, moszat és alga bevonta kavics. Szemben az Erdőbénye utáni, tágas fölfele-völggyel, a nyugatra lejtő Aranyos-völgy szűk, néhol szinte szurdok. S út és patak mindegyre keresztezi egymást. E helyeken a hidak keskenyek. Jó, ha a kiránduló számot vet ezzel. Mert az erre honos busz- és teherautóvezetők nem járnak sűrűén - ámde gyorsan. S a hidak szűkületében kockázatos velük találkozásunk. Emitt kétoldalról zár az erdő, az út fölött egymásba hajlik a vén fák lombkoronája; amott goromba tarvágások foltja; néhol valamelyest kitágul a völgy, s a patak árterén kis erdei rétek, tisztások, akár autóspihenőül. Nyaranta gyakran látni itt sátrazókat, mások csak egy-egy napra jőnek ide, hétvégeken. Nincs az a kánikula, hogy hűvös ne volna az este s párás-vacogtató a hajnal. Az Aranyos-völgy szeszélyes-vadregényes, de szelídbarátságosnak nem mondanám. Évtizedek során a zempléni hegyekben legalább félszáz újkőkori régészeti lelőhely koordinátáit jelöltem be preparált térképemen; fele részükre más kirándulók, s erdészek, geológusok hívták föl a figyelmemet, a többivel a párommal vagy egyedül kószálva találtam 73
