Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Lázár István: Erdőbénye, Sima, Baskó
sebb szovjet kémhálózatát vezette, Svájcból. Meg is kapja jutalmát: úgy nyolc jeges esztendőt Szibéria Gulág-szigetcsoportján. S örvendhet, amikor hazatérve irányíthatja agyonherélt térképeinknek rajzolását-kiadását. Amilyen nagyszerű kartográfus volt, az agyalágyultak diktálta — s a kémműholdak óta azután végleg idejétmúlt — hazudozási kényszer talán jobban fájt neki, mint a szibériai rabság. De hagyjuk ezt. Most nem az ázsiai despotizmus Európára zúdulásai — eddig - utolsó hullámának történetét írjuk. Nem.) Még mindig a község előtt, jobbról a bánya csonkította, meddőhányó csúfította, amúgy jelentéktelen Mulató-hegy; a csúcsa mindössze 230 méterrel a tengerszint felett. De: már a neve is... Aligha árulkodik másról, mint hogy a község hímnemű színe-virága, a legényemberek, meg az asszony-gyerek nyűgétől menekülő férjek zajos gyűldéje volt itt, pinceszerre alkalmatos helyekkel. Utóbb pedig: a bánya (1925-1983). A hegy, az erdőbényei Mulató-hegy kékes- ezüstösszürke piroxénandezitje, apróbb és nagyobb hólyagüregeiben ásványcsodák sokaságával várta évmilliókon át durva robbantások és kétkezi bányászszerszámok pusztítva teremtő agresszióját. Bársonyosan menyasszonyfehér kalcitbevonatok és tűcsokrok; nefelejcskék kalcedon; víztiszta hialitcsöppecskék és más, varázsos opálváltozatok; barnásan-feketésen kormos az előkelő goethit - akiről nyerte nevét, az jeles ásványgyűjtő és értő is, nem csupán költő és államminiszter Weimarban -; szferosziderit félgömbök, oválok, mint madártojások puha fészken; tömötten összetapadó kvarckristálykák miniatűr falanxai; szferoszideritre fehéren ráhavazott halotrichit, meg a többi. Végül a titokzatos mauritzit - Mauritz Béla magyar mineralógus nevéről —, melynek önálló ásvány voltát újabban vitatják, ámde akkor is egy, máshol még elő nem került, tehát unikális, egyetlen lelőhelyű szaponit-változat... Múzeumok sorában, gyűjtők százainak tárlóiban pompáznak szerte az országban és a világon Erdőbénye-Mulatóhegy pazar ásványai. Gondolnók sokszor ,hogy talán az a jó lelet — legyen ásványi, őslénytani vagy régészeti —, amit nem lelünk meg. Mert amíg a helyén, a mélyben, kőben, agyagban rétegzártan marad, addig nincsen kitéve az előkerülése utáni, ezernyi pusztítás-veszélynek. Az erdőbényei Mulató-hegy ma megfelel minden vágyunknak, feltételünknek. Évtizedeken át bőkezűen ontotta ásványi kincseit, bányavirágokat; világritkaságokat is. Most meg nagyobb, érintetlen része még ki tudja, mit — de bizonyos, hogy további, temérdek ásványértéket őriz. A községen túlhaladva, enyhén emelkedő völgy nyílik nyugatnak. Balról elmarad mögöttünk a Mohoska, a Hecske, s a kicsi Becsk mögött a Kerek-oldal, meg a Hevér akasztója, köztük a Deákkúti-völgy; jobbról a Palánkos, a Messzelátó, a Mogyorósok s fölöttük a Nagy-Mondoha, meg a Felhegyi-erdő. Itt már jobbak a szőlők, a déli verőn. De még jobbak lehetnének, ha visszakapaszkodnának a mai szőlősáv és az erdőzóna közé, ahol a parlagok geometriája még jól mutatja a valahai szőlészkedés felső határait. Ahol azután kanyart vesz az út és kisebb szerpentinnel kúszik föl a Bodrog- és a Her- nád-völgy vízválasztójára, ott van Ligetmajor. Zarándokhelyeim egyike. Számlálatlan éven át kijártam ide, hóolvadás után különösen, átcserkészni az egy sávban munkagépekkel is barbárul-ígéretesen fölsértett hegyoldalt: mennyi és milyen nyersobszidiánt és pattintott eszközt mosott ki megint a csapadék, az olvadékvíz. Ez volt az a hely, ahol nem csupán gyönyörűen kagylós törésű, mélyfekete obszidiángumókkal kecsegtetett a föld - ezek szilánkja viszont sávos-füstösen áttetsző, szürke —, hanem a nálunk igen ritka barna és a még ritkább, törésfelületén selymesfényű barna változatokkal is. Ezt az oldalt - alatta pásztorszállás és juhhodályok, fölötte a valamikori kalcinálóüzem, azután perlitduzzasztó durva silói - mostanra oly sűrűn befonta bozót és erdő, hogy jószerivel megszűnt az erózió, s ezzel nagyon megfogyatkozott az obszidián további előkerülésének esélye. Igaz, sok obszidián volt még, és talán van is a föntebbi kovaföldbánya meddőjén - e bánya anyagát dolgozta föl valaha az otrombán az erdőbe plántált kalcináló -, ám az ottani szürkés, silányabb, amilyent akár mázsaszám is lehet Bodrogkeresztúr és Mád között, a kordonos szőlők némely részein gyűjteni. A juhoknak szolgál legelőül a ligeterdő a vízválasztó gerincén, meg a szépnevű Marcin- rét is. Lévén ez a hely kedvelt a kirándulók közt, vagy tíz éve egyszer táblákkal telitűzdelték: Kullancsveszély! Amihez annyit, hogy soha - félszáz év alatt - zempléni 72
