Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Kalmár Ágnes: Évszázadok játékai mesterkezekből (A Szórakaténusz negyedik állandó kiállítása)
Kalmár Ágnes Évszázadok játékai mesterkezekből A Szórakaténusz negyedik állandó kiállítása A JL JLz évről évre újabb kincsekkel bővülő gyűjteménynek csupán töredékét mutatjuk be ebben a két tágas teremben, azonban muzeális játékaink legszebb, legértékesebb darabjai láthatóak itt, közöttük pedig az egyre gazdagabb egyéniségével kibontakozó hazai játéktörténet tárgyainak sora. Igaz, sem a késő-középkor játékkészítő háziiparának, sem pedig a játékok nagyipari gyártásának nem alakulhattak ki elsöprő méretű képviselői, azonban a játékos, felfedező, alkotó ember annál gazdagabb sokfélűségben mutatkozik meg találmányaiban - mint Kempelen Farkas sakkozó automatája —, egyedi iparművészeti remekeikben — Apafi Mihály ébenfaberakásos ostáblajátéka, MNM a kézműiparosok mesterremekeiben s mindez együtt a különböző korok népi játékaiban —, csont- és agyagjátékok a középkor egyes szakaszaiból, a középkori Buda ásatásának műkincsei, vagy Visegrád dobókockát is készítő csontműves céhe, és a falusi ember életét leképező játékvilág az őt körülvevő anyagokból. S ezt a reánk hagyományozott játékkultúrát színesítik egyes vidékek vásári-búcsús játékai, melyeknek vidékenként állandósult típusai szintén a népi játékokból rögzült, formája szín- és motívumvilága pedig a nép díszítőművészetéből merített. A hazai játéktörténet hiányzó láncszemeit irodalmi művek leírásai, az őket értelmező, díszítő képek, metszetek vagy éppen a képzőművészet alkotásai pótolják számunkra. (Comenius Orbis Pictus művében éppen 10 játékot ábrázoló metszetet közöl a XVII. század második feléből.) Igen gazdag tárháza mindez a játéktárgyak világának, melyből korunk embere újból és újból merít, még akkor is, ha a játékok kivitelezésében vagy azok működtetésében egyre újabb - az élet igényeinek, minőségének megfelelő - technikai bravúrokat alkot. Ennek az örökségnek gazdag szeletét mutatja be az országos gyűjtőkörű játékmúzeum újjárendezett állandó kiállítása, és itt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy sokan nem reméltük e nem oly régen szerveződött gyűjteménytől, hogy 15 esztendő leforgása alatt ilyen gazdag tárgy-együtteseket őrző múzeummá válik. Természetesen helyet kapott benne sok olyan játékszer is, amley a középkortól alakuló európai kereskedelem nyomán a Kárpát-medencébe is eljutott. Németország (Berchtesgaden, Sonneberg...), Csehország (Krouna, Debova...), Lengyelország (Kielce...), Oroszország (Zagorszk...) legtöbbször búcsús kegytárgyakat, ajándékokat készítő fafaragó központjai a XVIII. századtól kezdve egyre nagyobb mértékben foglalkoztak apró, festett játéktárgyak készítésével, s hamarosan kialakultak az egyes vidékekre jellemző játékok sajátos formái. Az árusításukkal foglalkozó házalók vámmentesen hordozhatták a hátukon elférő tárgyakat az e célra könnyű fából kialakított szerkezeten. Tudjuk, hogy játékaik messze földre eljutottak, így Magyarországra is. Egy XVIII. században utazó hölgy írja leírásaiban — 59
