Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Kriston Vízi József: Európai Játékház avagy: 15 éves a Szóra- katénusz (Levélféle Ryszard Ziezio igazgatónak Kielce, Játékmúzeum (Múzeum Zabawkarstwa, Lengyelország)
sunk, sem pincénk, - nekünk egy-két szinttel a föld fölött kell múltat is teremteni az ide és majd el/öuóknek! S tudod mit, Ryszard? Ma estefelé, zötyögve haza a délvidéki buszon, elhatároztam, hogy ismét jelentéstevővé csontosodott napjaink szereplőinek (barátian, persze) újra figyelmébe ajánlom Kerényi pattogó sorait. gondoljunk arra minden, Játékházat érintő döntés előtt, hogy a Játékház és szellemi vidéke hány soha nem ismert képet, teret, tudást halmozott és halmozhat föl gyermekeinknek, utódainknak. Az egész világot!” — Hiszi ezt valaki még rajtunk kívül?! Gyermekkorom óta legrémesebb álmaimban kísért egy borzalmas kép: az anyadisznó fólzabálja ivadékait... „A jó munka mindig teret ad a vidámságnak, a tréfának, a szép beszédnek, a lélek dalának.” - ezt már Nagy Mari és Vidák Pista írják ugyanott fáradhatatlan optimizmussal, de most újraolvasva, a sorok között valami féltő óvatossággal aggódóan is. („Művészetre nevelés a Játékműhelyben.”) Mert velünk együtt azért ők is meg-meg- tapasztalták a játékot fitymáló rosszmájúságot. Am, ha felejteni akarom mindezt, akkor a kiadványaink sorát méltató íráshoz lapozok, s az hoz abból is izgalomba, ami folytatandó. * * * Csoportosítani tárgyaink özönét, kézbe venni ismét egyenként, hogy aztán különféle könyvek, szép katalógusok, legkorszerűbb képes könyvek mozgó-varázsos oldalak kerüljenek ki kezeink közül. Tovább szomszédolni, hívogatni vagy menni, - román, szerb, ukrán és orosz, hor- vát meg osztrák földre. Vagy éppen Hozzátok, Ryszard, falovacskáitok hazájába ismét, elvinni egy darabka friss Szórakaténuszt. De most Téged várunk, megbeszélni az új játékszabályok közép-európai esélyeit az októberi konferencián. Gondolunk játék-szövetkezést, sok-sok - Polák Laci szavaival élve: - játék-patikát, ahol időbeteg világunk számára ajánlott ép és egészséges játékok sorakoznak, miket köz-európai (vagy Európa-közi?) forrásból támogatva stájer és horvát, szlovák, cseh és lengyel, magyar és román vagy ruszin kézművesek, házi- és kisiparosok maguk megélhetése és gyerekeink életrevalósága érdekében készítenek. Eszköz, anyag és ismeret e középkorú generáció egy jó részénél még adott, s a gén-üzenetek talán még nem sérültek véglegesen. Kérdés persze: a pár éve parlaggá és vaddá si- lányított földek-kertek borzasztó példáját fölfogták-e az emberre is átterjedő vírusnak: a műveletlenség, s az újratermelődő gazság és a többi károkozók köz-fizetett orvosai?! Mert addig csak méregdrága és elérhetetlen lesz újra a hazai játékportéka, s az ázsiai bóvli-dömping miatti nyavalygásunk szánalomraméltó finnyáskodás marad. Igen, szövetkezés, közös alapszabályokon nyugvó és valamelyest kiszámítható s tisztességes játéktársakkal, még több baráttal, pártolóval, támogatóval, - s akár jószándékú vetélytársakkal együtt. (Miért ne lehetne utóbb vagy inkább előbb egy újabb játékgyűjtemény, netán Budapesten? Olyan, amely egy másfajta régió és tradíciók világszeletét gyűjti, rendszerezi és gondozza, amellyel inkább összejátszani, mint vesz(te)ni érdemes! Amelynek éppen a mi létünk és hajthatatlan életben- maradásunk módszerei adhatnak ötletet, példát, tanulságot.) Am mivel jelenleg arra van - remélem - jó esély, Ryszard, hogy itt, Kecskeméten működjünk, éljünk s innen szervezzük a Salzburg-Kielce-Zagorszk közti hatalmas háromszögelésen közös álmainkat, hívunk és várunk ide ősz közepére, kedves Barátom! Üdvözöl a Máriák, Ágnes, István és Péter meg a többiek nevében szeretettel az újabb találkozásig barátod és játékos társad: Kriston Vízi Jóska Kecskemét, 1996. június 30. 58
