Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Kerényi József: „Ha az Úr nem építi a házat…”
Kerényi József s „Ha az Ur nem építi a házat...” n; agy Mari és Vidék István kecskeméti művészek kiállítására invitál az egyszerű és szép meghívó. Olvasom a bevezetőül — a Zsoltárok Könyvéből — választott idézetet: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradtsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. ” Az Úr szerette Kecskemét város népét. Ezt bizonyítják a Főtér méreteit kicöveke- lő templomtornyok, a főtéri szecessziós épületek-térbokrok szövevénye, a Főtérre besétáló, a Rákóczi út forgalmát középen megosztó, megszűrő fasor (bárha folytatták volna ezt a fasort a szalagház előtti sivár szurdokban is!), a város Európára jellemző nagyszerű sugaras-központos szerkezete, tereinek és utcáinak keleties, nyitott-zártsága, tágas léptéke és mértéke. Leszámítva néhány távoli szervetlen ragadvány-településrészt, Kecskemét számomra még ma is gyalogos, sétáló város. Ennél szebbet és jobbat kevés városról tudok mondani az ezredforduló világában. Kecskeméten - szerencsére - még a múlt szíve dobog a jelenben is. Építész vagyok, most azonban mégsem az építészetről kívánok elmélkedni. Újra és újra rádöbbenek, amikor fiatalokkal beszélek, milyen keveset tudnak-tudunk az építő emberekről, a házak, a város igaz történetéről. Nem is csak a régmúltra gondolok! Akárhányszor Kecskemétre utaztam a közelmúlt években, olyan emberek halálhíre fogadott, akikkel együtt dolgoztam Kecskemét utolsó egyharmad évszázadában. Számomra tragikus, hogy manapság sem a végzett munka - az eredmények és kudarcok - összegzése az életmű megítélésének alapja, de politikai okoskodás, mor- fondírozás dönti el, kinek milyen temetés, kommüniké, nyilatkozat stb. jár. Az általam is nagyra becsült Katona László polgármester úr mondta nekem egy színházi este szünetében, hogy én Kecskeméten mindenkiről csak jót mondok. Pon- tosítottam állítását: minden emberről, legyen barátom, vagy ellenségem, élő vagy holt, akinek a munkáját becsülöm, elmondom ezt. Emberi jó és rossz tulajdonságaik megítélésére jogom nincs, a véleményem magánügy. Tudom, belátom, hogy az alkotó ember kellemetlen, mert az új meglátása, megalkotása sérti a társadalom közhely-hétköznapjait. Hiszen a tehetség bizonyos vonatkozásban az állandó újrakezdés bátorságát jelenti. A múlt és a mai farkas-társadal53
