Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - Kerényi József: „Ha az Úr nem építi a házat…”

mi életben törvényszerű, farkast kiáltanak a kellemetlenekre, függetlenül attól, hogy valójában szelídek vagy agresszívek.

Sokat kell még tanulnunk, az oneida indián törzs viselkedéskultúráját egyáltalán megértsük. Foreman írja le, hogy az oneidák találtak egy szinte tökéletes helyet a megtelepedésre, csak a területen sok farkas élt. Fontolóra vették, hogy kiirtják a farkasokat. Volt azonban annyi önbecsülésük, azt is megfontolni, miféle emberek volnának, ha megölnék őket. Ott maradtak a területen, de hogy a jövőben - divatos szóhasználattal - kezelni tudják a problémát, kijelöltek egy embert, aki a törzs tanácskozásain a farkasok nevében szól majd.

Kecskemét szinte tökéletes hely az ember megtelepedésére. Csak le kellene küz- denünk önteltségünket, és meg kellene tanulnunk a farkasok nevében - és érdekében is - szólnunk.

Mivel farkaskalandok írására nem vállalkoztam, nem is jelöltek, hogy a farkasok nevében beszéljek, vagy írjak, jelenleg más célom nincs is, mint néhány polgártársam nevét elősoroljam, akik nincsenek már közöttünk: Benkó Zoltán, Dörner Henrik, Gajdócsi István, Miklós József, Molnár István lelkész, Oszip András, Reile Géza. Köszöntésül és köszönettel munkájukért, a házakba épült életükért.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem túl érdekes azon töprengeni, mit mondanak rólunk tíz vagy száz év múlva. Azt sem tudjuk, milyen emberek, milyen városokban élnek majd akkor. Mindent a jelenben kell tenni az utódainkért, minden emberért. De azt is tudnunk kell, akinek nincs emlékezete - élete sincs.

Építész vagyok. Lehetőségem most annyi, hogy neveket írtam pici dokumentumként és a szirmabesenyői református templom terveit, amelyen most dolgozom — volt társaim emlékezetének ajánlom.

És kérem az Urat, szeresse Kecskemét városát — ahol mindig élhessenek farkasok is -, hogy ne fáradozzon hiába az építő ember.

Budapesten, 1996. június 1-jén

54