Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor a „kizökkent időben” (Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel)

értem, hogy ott kaptam egy világképet, a teológiailag és történetileg is megalapozott kereszténységet, amivel egy átlagművész nem rendelkezik. Egy művésznek van hite, vannak sejtései, van nagyon sok ösztönösen átöröklött kultúrája, de igazán teológiai műveltséggel vagy egyháztörténeti ismeretekkel nem „szerelik” fel a művészeti főiskolákon. A technika, a rajztudás szorgalommal meg gyakorlással pótolható.

Nekem soha nem volt problémám, hogy mit fessek, mi legyen a témám; — s az egész művészi tevékenységemet — a legkisebb rajztól vagy firkától kezdve - be tudom helyezni egy távlatba; tudom, hogy mit szolgálok és mit akarok. Tehát nem csupán az ösztöneimre és a kis, szerény tudásomra vagyok hagyatkozva.

Ugyancsak a teológiától kaptam egy nagyobb történeti kitekintést, és azt - nevezhetném felbátorításnak is -, hogy meijek a korszellemmel szemben a hagyományosra támaszkodni. Ugyanis a kor parancsa az, hogy nem szabad visszafelé nézni, hanem csak a kor művészeti divatját kötelező követni. Ez mázsás sziklaként nehezedik korunk művészeire, és nagyon sok kiváló és tehetséges művész tönkremegy bele. Nem mer hagyományos képeket alkotni, mert fél a kritikusoktól, fél a szakmai kigúnyolástól, fél a galériások és újságírók terrorjától. Én a teológiától illetve a vallástól tudom, hogy ezek talmi és látszólagos dolgok. Valójában a művészet feladata nem új dolgok feltalálása, hanem egy hagyomány továbbadása.- Nagyon fontos teológiai fogalma a kereszténységnek - s nemcsak a kereszténységnek - az aszkézis. Milyen szerepe van az aszkézisnek az aranykorkeresésben és - teremtésben? - Mit jelent számodra az aszkézis?- Súlyos kérdéseket tettél fel, ugyanis látszólag semmi sem áll egymástól távolabb, mint az aranykor életélvezete és az aszkézis. Az én eszményképem az életöröm, az élet teljessége és ennek művészi megjelenítése. Az aszkézis viszont a szenvedésnek a tudatos vállalása valamely magasabb cél érdekében. Áldozat; - Krisztus keresztáldozatában való tudatos részvétel. - Most amit mondok, az lehet, hogy teológiailag nem helytálló, de ez egy művésznél megbocsátható talán.

Én úgy látom, hogy a nagy aszkéták valójában nagy életélvezők voltak: ők egy mélyebb életörömet választottak. Tehát amikor Remete Szent Pál és társai az egyiptomi városi életből kivonultak a núbiai pusztákra, és ott egy sokkal ősibb, ar- chaikusabb életformát, szinte gyűjtögető, a természetnek teljesen kiszolgáltatott, imádságos életet kezdtek, akkor ők egy teljesebb életet válaszottak. O nem megfosztották magukat valamitől, hanem igenis egy rosszból mentek ki azért, hogy példát adjanak a többieknek. Az egész szerzetesmozgalom vidám életreform, életformapéldamutatás is volt. Lásd Assisi Szent Ferenc.

Én biztos vagyok benne, hogy az aszkéták és szerzetesek nem kínozzák önmagukat, hanem egy nehezebb, de emberhez méltóbb életformát választanak. Ugyanezt tapasztalom a nagy szenvedőknél is. Azoknál, akik például ágyhozkötve élik le életüket, és Krisztusért ajánlják fel szenvedéseiket. Olvastam olyan mai szenteknek a vallomásait, akik vakon, bénán, tolókocsihoz követve élik le életüket, és nem a keserűség, a szenvedés árad az írásukból, hanem az életöröm és a hálaadás. Tehát ha így nézem a dolgot, akkor az aranykorkeresés és az aszkézis tisztelete nem ellentétesek egymással.

Más dolog az, hogy az én mesterségem nem a szenvedés. Nagyon vidám és boldog életem van az én szempontomból. Mások persze, egy napig se bírnák ki azt az élet- színvonalat, amin mi élünk, dehát ez nézőpont kérdése. Nekem az volna a szörnyű önkínzás, hogyha televíziót kellene néznem, autóval részt venni a városi forgalomban, vagy a Kempinsky Hotelben lakni.- Folyamatosan készül műtermedben a magyar történelem ikonosztáza. Más alkalommal beszéltél a nagy magyar katonahősökről, a több mint hatvan portréról. A

81