Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor a „kizökkent időben” (Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel)

portrék, a huszáralakok és a történelmi tablóid alapján kirajzolódik a háborúzó, a harcos magyarság története. Milyen az imádkozó, a szent magyarság?- Többnyire egybeesik a kettő, hiszen ezek a nagy hősök mind imádkoztak — nemcsak a csaták előtt, hanem szüntelenül.

Gondoljunk a Szigeti veszedelemre! - Egy nagy katonahős ír egy másik nagy katonahősről, és egész harcát az üdvösség rendjébe helyezi bele. S ők valóban így, ilyen imádságosan is gondolkoztak. El kell olvasni Rákóczi Ferenc emlékiratait vagy a nagy erdélyi fejedelmek - Bethlen Gábor, Rákóczi György, Kemény János - emlékiratait és magánleveleit. Tele vannak imádsággal, és ők úgy fogják fel, hogy nekik Istentől szabott küldetésük van a haza és a nép védelmére, és minden tettük erkölcsi ítélet alá esik.

Valószínű, hogy az ún. egyszerű emberek - édesanyák, édesapák vagy magányos szenvedők - szentsége sokkal nagyobb. A szentek tömege vesz bennünket körül, és az ő imádságuk tartja fenn a világot. Csak az ő működésük sokkal kevésbé látványos - ezt most vizuálisan értem -, és éppen ezért egy festőt kevésbé tudja megindítani.

Mint művészt, engem a vizualitás fog meg, de hiszem és tudom az ő fontosságukat: az imádság szükségességét, s a csendben, de szentül leélt élet fontosságát.-Az egyszerű, hétköznapi szent emberekről, tehát ún. köznépi szentekről lévén szó, felötlik bennem a kérdés: vajon tőlük, rajtuk keresztül tanultál-e olyan sokat a szakrális néprajzból? Van-e megfelelés a kultuszIvallásosság és a szentség között? Van-e megfelelés a vallásos néprajz és a szent ember között?- Nem lehet mondani, hiszen egy égetnivaló gonosz boszorkánybanya is gyönyörűen gyakorolhatja a népszokásokat, sőt többnyire a nagy mesemondók, meg a nagy vajákos doktorok is félig-meddig boszorkányok, és sokszor igen gonosznyelvűek. Tehát itt nem esik egybe a szent ember és a szakrális néprajz. S általában nem esik egybe a szentség és a vallásosság sem. A csoda az, hogy a vallás gyakorlása még akkor is javára van másoknak és a közösségnek, ha esetleg az, aki gyakorolja, a pokolba jut. Közismert, hogy a bűnös pap miséje is érvényes, hiszen Krisztus adja az üdvösséget, nem pedig a szertartást végző pap vagy az imádkozó ember.

A néptől itt elsősorban esztétikai értékeket tanultam; - a hagyományos formák szépségét. Az más dolog, hogy rengeteg természetes becsületességet, erkölcsi szilárdságot és hétköznapi jóságot is tapasztaltam az ún. egyszerű emberek között. Sokkal nagyobbakat, mint a műveltek körében, a fölső értelmiségben. Ott ugyanis az erkölcs fogalma már mást jelent. Az én egész nemzedékemben egy politikai kiállás nagyobb erkölcsi tettnek számított, mint ha valaki szereti a feleségét, vagy szépen neveli a gyerekeit. Ennek egyszerűen nincs erkölcsi értéke. Megbecsült hős és erkölcsi tekintély lehet az, aki nyolcszor elvált és alkoholista, de szamizdatokat szerkeszt. Egy ellenálló, és a hős erkölcsi babérkoszorúja van feje körül. Magát a jóságot és a szeretetet nem nagyon mérlegeli az értelmiség. Ilyen értelemben torz az értékrendje.-Ez is az utóbbi kétszáv év hozadéka? - A hagyományos I keresztény erkölcsi rend szétzilálása.- Azt hiszem, igen. A régiek, akikre az előbb hivatkoztam - akár hősök, akár egyszerű emberek -, minden tettüket erkölcsileg mérték. Egy Zrínyi Miklósnak nemcsak az volt a fontos, hogy ő megvédje azt a várat, amit rábíztak, hanem hogy a fiai neveltetéséről gondoskodjon, feleségéhez hűséges legyen és hogy ne sanyargassa mértéken felül a jobbágyot, aki az ő hatalma alá tartozott.

Általában a vallásban élő embert az jellemzi - még ha maga bűnös is, és nem is tud megfelelni a vallás tanításainak -, hogy mindent erkölcsileg mér, s ha bűnt kö82