Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor a „kizökkent időben” (Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel)
A magyar művészet derékhada és egésze követte ezt a bomlási folyamatot, ami egész Európára jellemző volt. Akiket említettem, ők a nagyok, de melléjük még sok kismestert is felsorolhatunk, akik éppen a gyökerekhez való visszatérést és a hagyományból való tudatos merítést vállalták, s a tudatos merítés révén a kultú- ra/művészet megmentésén, a hagyomány visszaállításán dolgoztak. Persze, nem szeretném itt a művészettörténetet — a magyar művészettörténetet sem - valamilyen sommás elmélettel elintézni, hiszen - mint említettem - mindenben, még a legrosszabb giccsben is megvannak azok a szakrális elemek, amelyek magasan fölé emelik például egy bankári tevékenységnek a művészetet. A legrosz- szabb képek is szent tárgyak bizonyos fokig.-Aranykorról árulkodnak festményeid - (igazában a grafikák is ide tartoznak ); - a színek bűvöletében élsz. Milyen kapcsolatban állsz Csontváryval, a Napút festőjével? __- Ő maga fogalmazott így: a Napút festője. Csontváry nem egy ösztönös bolond volt, hanem - az írásaiból tudjuk - nagyon is tudatos művész. Hitt abban, hogy ő a magyar nemzet és magyar kultúra megmentő- je és ezen keresztül az egész európai hagyománynak a megmentője. Közismert, hogy mekkora hatást tulajdonított műveinek: azt írta a királynak, hogy az első világháborúba vonuló katonákat el kell meneteltetni az ő festményei előtt, és azok olyan lelkesedésre gyulladnak, hogy biztosan legyőzik az ellenséget. Nekem mindez nagyon tetszik, és ezt én magam is ugyanígy hiszem, tehát ekkora hatása lehet a művészetnek, hogyha azzal igazán szembekerül a néző. Az más kérdés, hogy a galériák és múzeumok nem alkalmasak igazán a művek bemutatására. Valójában templomban vagy külön e célra épült szent csarnokokban volna a helyük. Csontváry a legnagyobb, akit én közvetlenül példaképemnek tekintek, de nagyon sok más, eszázadi és modem művészből is sokat merítek és tanulok.- Milyen összefüggés fedezhető fel a színek, a színes látvány és az emberek - a művész és a „befogadók” - között? Milyen hatásuk lehet a színeknek ?- A színvilág összefügg az egyén karakterével, lelkivilágával. Egy derűs, optimista ember nyilván derűs, vidám és harsány színeket használ és néz szívesen, míg a pesszimista és borongó ember a sötét színeket kedveli. Az epebajost kimondottan beteggé teszik az erős sárgák. Ezt az én festményeimen és a nézőkön közvetlenül tapasztalom. Vannak nagyon jó ízlésű, műértő emberek, akik megvadulnak ezektől az élénk színektől. Én viszont akárhogy próbálok sötétebb tónusú képeket létrehozni, mindig ez a színvilág jön ki belőle. Valószínű, hogy ez a színvilág szorosan összefügg az én karakteremmel, illetve ezzel a világképpel, ami ebből a beszélgetésből is kiderül. Nagyon érdekes, hogy technokrata beállítottságú ismerőseim kimondottan utálják - nemcsak az én színeimet, hanem általában - a színes festményeket. A technokraták és a tudatos ateisták inkább csak a fekete-fehér grafikát buják elviselni, abban is inkább a groteszk és az általuk ironikusnak vélt vonásokat értékelik. A hagyományos művészet általában ingerli őket, és ezért az ő igazi művészetük az avantgárd illetve a tagadó művészet. Az ő területük igazán a kritika. Sokan vannak, akik azt mondják — magukban -, hogy ez egy elismert művész, ilyen és ilyen díjai vannak. Műveletlennek látszanék, hogyha egyszerűen azt mondanám, hogy „ezek szar giccsek”, de valójában nem élvezik a képeimet. Viszont tudom, hogy vallásos emberekből meg kimondottan lelkesedést váltanak ki ezek a festmények, és megerősítik őket az ő hitükben és világlátásukban.-A színek tudnak gyógyítani?- Biztos. Egyébként orvosoktól hallottam ezt. Manapság a kórházaknak az egyhangú fehérségét megszüntetik, színes falakat, színes képeket rendelnek. Éppen 79
