Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium II. (V. rész - fordította Szenyán Erzsébet)

kongtak az egykori pártbizottságok székházai. És ez az exodus már jóval korábban elkezdődött. A vidéken uralkodó hatalmi elit már tisztában volt azzal, hogy a cent­ralizmus hajója süllyedőben van, és ideje menekülni róla mindenféle rendű és rangú regionalizmusok és nacionalizmusok mentőcsónakjain. A Nyugat, amely bámulattal nézett Gorbacsovra, amely csak Moszkvát látta és is­merte, amely Oroszországot a Kreml torzító perspektíváján át figyelte, nem vette észre, hogy Gorbacsov hadsereg nélküli tábornok, légüres térben lebegő csúcsa egy olyan piramisnak, amely már összeomlott. A nyugati ember reagálása:- Rossz a helyzet? Valamit tennie kell, hogy jobb legyen! A keleti ember reagálása:- Rossz a helyzet? Ez igaz, de lehetne rosszabb is! ... Egy hét Londonban abból az alkalomból, hogy a Granta-Penguin kiadta „Fut- ballháború” című könyvemet. Minden nyugati utazásom olyan hatással van rám most, a lengyel forradalmi változások idején, mint egy vödör hideg víz. Milyen messze vagyunk! Fényévekre! A legfontosabb, a számomra legszembeötlőbb kü­lönbség: a Nyugatot a jószándék, az udvariasság, a Keletet a nyersesség, a másik megalázásának, kijátszásának állandó szándéka jellemzi. Néhány óra Oxfordban. Előzékenység, szívélyesség mint a város légkörének, nyu­godt, elmélyült létének legfőbb összetevői. Dubravka Ugresic horvát írónő mutatja nekem a Zágrábban megjelenő „Hrvatski Vjestnik” című lapot. Az 1994-es kiadású lapszámban nagyméretű fotó látható a horvát fasiszták hőséről — Jure Franceticról (30 évesen vesztette életét 1942-ben), alatta pedig ott a jelenlegi horvát elnöknek - Franjo Tudjmannak és a horvát fasisz­ták már halott vezérének - Ante Pavelicnek a fényképe.- Már semmi nem jelent semmit - kommentál Dubravka. - Minden érték össze­keveredett, minden érvényét vesztette. Ma mindenki együtt fő az őrület, az ab­szurd, a paranoia üstjében. Arról is beszél, hogy a szerbek, új szövetségest és - mindenek előtt — saját helyü­ket keresve, igyekszenek feléleszteni a pánszlávizmus és az eurázsiai gondolat ide­áját. A Belgrádban megjelenő „Nőve Idee” című lapban például 1993-ban megjele­nik egy vezércikk az eurázsiai eszme fejlődéséről. Ennek a gondolatnak, ennek a kultúrának úgymond Oroszország a központja, minthogy éppen Oroszország őrzi a kulturális folytonosságot a hellenizmustól Bizáncon át Eurázsiáig. Ugresic arra a tényre is fölhívja a figyelmet, hogy az új középosztály a posztkom­munista országokban egészen más értékek hordozója, mint a régi, szabadelvű, klasszikus nyugati középosztály. Szerbiában például ez a középosztály a vérszom­jas nacionalizmus bajnoka. Oroszországban a szabadpiac és a nyitott verseny ellen­zője. Vagyis - ez az új középosztály különbözik a maga történelmi elődjétől, mivel midenekelőtt antidemokratikus. Este vacsora Hans Christoph Buchhai. Buch — utazó, riporter. Udvarias, rokon­szenves, okos. Elutaztam Indiába - meséli. - Előadást tartottam „Krízis Németországban” cím­mel. Meghallgattak, de azt mondták, hogy náluk még nagyobb a krízis. Akárhová utazom, mindenütt azt mondják, hogy náluk nagyobb krízis van. 11

Next

/
Thumbnails
Contents