Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium II. (V. rész - fordította Szenyán Erzsébet)

Úgy tetszik, mintha a kommunizmusnak két rétege volna: egy ideológiai-állami és egy társadalmi-antropológiai. Az elsó' réteg (szovjet változatában) már megszűnt létezni, méghozzá egyszer s mindenkorra. A második réteg számos eleme azonban továbbra is él. Fontos lenne áttekinteni, hogy az ún. létező szocializmusnak mely elemei ivódtak bele a tömegtársadalom emberének, a névtelen man of the street-nek a magatartásába és mentalitásába, érdekeibe és elvárásaiba.

Az, hogy a kommunizmus köde megmaradt a homo sovieticus gondolkodásában, részben azzal magyarázható, hogy a marxizmus szovjet, vagyis vulgáris, primitív, giccses változata megfelelt e homo színvonalának. Minden nehézség nélkül filozófusnak érezhette magát - elég volt tudnia, hogy a dialektikus materializmusnak négy, a történelmi materializmusnak pedig három ismérve van, ahogy arról Az SZK/b/P rövid történetének megfelelő fejezete tájékoztatott. De történésznek is érezhette magát — elég volt ugyanezt a rövid történetet elolvasnia. És nyelvésznek is érezhette magát, ha elolvasta Sztálin nyelvészetről szóló brossúráját.

A posztkommunista valóság ezzel szemben összetettebb, magasabb követelmények elé állítja az embereket. A világot sokkal nehezebb megmagyarázni. Több gondolkodási, elméleti iskola, számos nézet, irányzat létezik. Különféle vélemények, koncepciók, értelmezések állnak szemben egymással. Itt aztán nehezen érezheti magát az ember mindentudó filozófusnak, történésznek, nyelvésznek.

augusztus 13.

... A kommunizmus helyzete a dekadencia és széthullás fázisában. Megfigyelhető, hogyan élednek újjá a régi, XIX. századi létformák: az utcai árus, aki ócska bóvlit árul, a külföldi tőke, amely modern szállodát épít koszos, kivilágítatlan, omladozó városi környezetben, külföldön munkát vállalók tömegei stb.

Oroszország és Európa. Mi jellemzi az európai teret? - a közelség, a másik jelenléte, a kapcsolatok közvetlensége, ami lehetővé teszi a gondolatok és vélemények cseréjét, a természet közös alakítását, szelidítését. Ezzel szemben Oroszország a nagy távolságok diktátuma, messzeség és magány; az ember úgy érzi, hogy agyonnyomja a végtelen ég, hogy fogságban tartják a mérhetetlen távolságok.

Francesco Petrarca: „Róma nem ellenség kezétől fog elesni; semmiféle emberi lénynek nem jut osztályrészül ilyen dicsőség, egyetlen nép sem fog ezzel dicsekedhetni. Rómát az idő fogja legyőzni, puszta romok közt fog megöregedni, és fokozatosan fog részeire hullani”.

Mennyire sajnálom, hogy amikor A birodalom című könyvemet írtam, még nem ismertem, s így nem is idézhettem a Laura-szonettek költőjének ezeket az 1341-ben írt gondolatait. Milyen találó leírása ez ugyanis annak, ami 650 évvel később történt a „Harmadik Rómával” - vagyis a szovjet birodalommal!

Kétféle orosz valóság van: egy misztikus, filozofikus, szellemi, emelkedett valóság, s ugyanakkor mellette burjánzik az aljasság, a kosz, a bugrisság világa. És közöttük — hol az érintkezés? Hol vannak a kapcsolódások, a kötelékkel, a hidak? Pedig ez a két valóság együtt alkotja Oroszországot, amely egy és oszthatatlan.

Frankfurtban a „Könyvvásár 94” idején egy harkovi orosszal, Borisz Mihajlowal (szül. 1938. Harkov) beszélgettem. Mihajlov fényképeket hozott magával, albumot szeretne kiadni, és arra kér, írjak hozzá bevezetőt. Az album címe: „Földközelben” (bár talán jobb volna Gorkijtól kölcsönözni a címet: „A mélyben”).

9