Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Bori Imre: Bajcsy-Zsilinszky - Kosztolányi - Mann (A német kultúra a Nyugatban a 20-as években)

szubjektív tanulmány ilyen sorokat tartalmaz: „művész vagyok és életem értéke élete szimbolizmusában rejlik; - azaz - megcsalt csaló sorsa.” „Most éppen Pesten van, ahol benne Európát ünnepük a magyarok.” Gyergyai szerint Thomas Mann központi élet- és írói kérdése, hogy „mi a művész”? Felel is rá Flaubert szavaival mondván: „a természetben nincs helye, az élethez pedig nincs köze”. Házi istensége Fontane, akiről különben a Nyugatban 1920-ban tanulmány jelenik meg. Gustav von Aschenbachot emlegeti, a „vénülő művészt”, aki örök feszültségben, pusztán az alkotó munkának él, s könyörtelenül eltaszít mindent, ami az élet tarkasága, a vágyak és az ösztönök felé fordítanák”. Kézenfekvő, hogy alteregóit keresi a magyar méltatója Thom Buddenbrookban, Lorenzoban, a kis Friedmannban, és természetesen Aschenbachban. Sorra veszi a Mann-szövegeket, és neki is van jelzője, amikor az Úr és kutya Kosztolányi már emlegette elbeszéléséről, erről a „kültelki pastoraleről” beszél. S azután a Halál Velencében! Majd a Varázshegy! Felhívja a figyelmet a Mann-művekben oly fontos melléktémákra, a dallamfejlesztésre, amikor a művész művészetét jellemzi. Egyéni és egyedi Thomas Mann-portré ez az apokrif Mann-levél, fényes pillanta a német kultúrával való találkozások történetének.

Sorolhatnánk a mennyiségi mutatókat ezzel az egy évtizeddel kapcsolatban is, érintve mind Lessinget, mind pedig Stefan Georget, amikor úgy tűnhetne, hogy a színházi előadások jelentették a német kultúrát a magyar művelődésben. Kétségtelenül a magas kultúra jelen volt, ott volt a magyar szépmívesek érdeklődésének körében. Am, hogy minőségi mutatókkal mit láttathatunk más irodalmakkal szembesülve, arra nem tudok egyértelmű feleletet adni. Ortutay Gyula 1939-ben Illyés Gyula Magyarok című könyvéről írta többek között a következőt is:

„A germánság démonikus hatása ellen egyszerű fegyvert talál: rámutat arra s minden lekicsinylés nélkül, hogy a magyar szellem alakulására a német hatás volt a legkisebb, s ha közvetített is hatásokat, a franciát és az angolt közvetítette”.

Ennél természetesen sokkal gazdagabb, részleteiben árnyaltabb a kép, amit a német kultúra magyar recepciója valóban mutat. A mi három szegmentumunk is talán dokumentálja ezt!

A Friedrich-Naumann Alapítvány Folyóiratkultúra, ideológiák a XXI. század küszöbén című tanácskozásán megtartott előadás 1996. április 3-4-én.

64