Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Bori Imre: Bajcsy-Zsilinszky - Kosztolányi - Mann (A német kultúra a Nyugatban a 20-as években)
hogy mennél jobb egy fordítás, annál inkáb érezni általa a belső tartalom és az eredeti nyelvű külső forma megzavarhatatlanul szent házasságát.” Ennek szellemében nem lelkesedik Kozma Andor Faust-fordításáért. Nemcsak azt írta, hogy „Kozma rettentő nehézségekkel szembenézve, de képtelen erővel ment neki a szinte lehetetlenek”. Tőrdöfés számba megy, amikor azt mondja, hogy „fordítani nem is lehet másként, csak hatvanhetes alapon”. Ami, következtetjük ki, azt jelenti, hogy Kozma Andor „impozánsul tud magyarul”! 3. A német kultúra XX. századi reprezentánsának, Thomas Mann-nak a jelenléte az 1920-as évek magyar szellemi életében a kapcsolatok fényes fejezete. A Nyugatban már 1920 után úgy tisztelték, mint azt az „európait”, akiről 15 év múltán József Attila énekel majd. A Mann-recepció természetesen nem az 1920-as években kezdődött, s hiba lenne a Lukács György Mann-érdeklődésére és barátkozására, valamint a Hatvány Lajossal szövődött barátságra redukálni. Tény természetesen, hogy az 1920-as években is folyamatos a Thomas Mannra való figyelés. S az első nagyon is „odafigyelő” éppen Kosztolányi Dezső volt már 1920-ban a Thomas Mann új könyve című könyvismertetésében. A Kosztolányit tanulmányozóknak érdekes adalékokat tartalmaz ez a nem hosszú írás: a maga ideológiai életrajzához rokonítja a nagy németét, elmondva, hogy a világháború „akarata ellenére közel hozta a politikához”, könyve, az Egy apolitikus személy szemlélődései 1919-ből ennek a vihart támasztó dokumentuma, melyben - Kosztolányi szerint - „hitet tett a németség szellemi világküldetése mellett”. S azután az első szépirodalmi munkája, a Herr und Hund (Úr és kutya), amelyet írója „idillnek” minősít. Ne feledjük, Goethe vihart kavaró verse is idill, s benne a „lyra és a humor olvadékony anyaga remek vegyületet alkot”. Mann 1923-ban viszonozta az írói tisztelgést, amikor A véres költőt dicséri - mondanunk sem kell, beleérzőén és talán nem leereszkedő álnoksággal. 1922-ben Király György méltatja A Buddenbrook-házat olyan módon, hogy jelzi, van benne olyan pont, amikor a „regény beletévedt a szimbolizmusba vagy a líra a nyers naturalizmusba”, s nyilván nem véletlenül a fordítót dicsérő szavak nyomán adja a regény találó jellemzését, kiemelve, hogy a regény zenés jelenetében a fordító „természetes könnyedséggel, minden erőltetés nélkül költi át az eredetit annak érzéki realizmusával és leheletszerű finomságaival”. Az 1922-es esztendő hozza meg Kosztolányi Dezső fordításában és nyilván az ő tollából származó bevezetővel a Varázshegy egy részletét, azt, amely a regényhős első napjait beszéli el a szanatóriumban, tehát azt a részt, amit Mann a pesti felolvasóestjén mutatott be 1922. január 12-én. De akkor elhangzik az Úr és a kutya című nagynovellának egy részlete is. A Mann-recepció- nak nemcsak ezek a fordítások és magyarázatok az elemei, hanem a személyes találkozások történetei - többek között a Móricz Zsigmonddal történt 1922 januári találkozás is. A személyesség szintjére ekkor emelkedett a német kultúra magyar irodalmi kapcsolata - ekkor még kéziratból, illetve kefelevonatból ismerik meg Budapesten a nagy Mann-regényt, majd a Goethe és Tolsztoj című tanulmányt. Az egész 20-as évekbeli kapcsolatoknak azonban Gyergyai Albert 1922-es Mann-tanul- mánya a fő ékessége. Erről írja Győri Judit a Thomas Mann Magyarországon című könyvében, hogy a „nagy író” szellemi portréját Gyergyai „páratlan finomsággal és beleérzéssel formálta meg”, középpontba állítva a Tonio Krögert. S tette ezt Gyergyai úgy, hogy fiktív levelet ír Lisawettának Kroger nevében. Ebben a hírnév „bús hadparancs” és ő híres, annyira, hogy már a Nobel-díj is említést nyer. Ez a szép és 63
