Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Ivan Canev: Régészeti ásatások (vers) (Kiss Benedek fordítása)
Burgaszban - Burgasz peremén... Burgaszban húztuk meg magunk - menekültek - hajdanán. Itt gyűltünk össze mi - ezernyi Trákia, ezernyi Makedónia - és egynéhány maláriás Égei-tenger-melléke táplált bennünket halával a Fekete tengernek, mely sajátunk volt, s idegen is volt. Ivan Canev Régészeti ásatások A város közepén, a dzsámi előtti téren megállt az emberár - csákányok csengése szállt. Mi készül itt, tán új vízvezeték? A járókelők csodálkozva látták: kőtribünök bukkanak ki nap nap után a föld alól, és lépcsői egy római stadionnak. Kezdetben néma döbbenettel néztük: e köveket sok évszázadnak előtte gladiátorok ömlő vére pingálta! Micsoda drámák színtere volt körben itt e tér! Ám a kíváncsiság vadja jóllakott lassan,, a helyszín elhessegette magától a letűnt história kísérteted, s megint az izzadságos, tarka, provinciális élet arénája lett. Ponyváját a fagyialtos kifeszítette újra, s tülekedett, zajgott újra az örömpiros tömeg, arcán gyermeki tiszteletlenség az ősök iránt, így múlik el a világi dicsőség - mondták maguk a rómaiak hajdanta, mosolyogva. Úgy tetszik, csupán a mai nap örök. Vétkes-e az élő, hogy lélegzése megrészegíti? A stadion magasztos romjai mentén babakocsik körmenete, és hallom, ahogy zeng a környék a kis kölykök kiáltásaitól, kik e tavaszi napon mind idejöttek látni, győzni.
