Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Dimcso Debeljanov: Álom; Fekete ének; Messze (versek) (Utassy József fordításai)

Ó, szép gyermek, milyen szeplőtelen vagy, nézd, a május örökre távozik, a rózsa meg vigasztalanul hervad.

Fekete ének

Engem megöl és szül a fény itt - kusza lélek enyém, bonyolult, nappal munkál, dalol, épít, éjjel rombol szigorún.

Ragyogó napokat ha hívok, zeng, tengert renget a vihar, ha vihart keresek - körülöttem sóhaj, zengés tovahal.

Hajnalt, tüzeset remegek én, de sugara megvakított, hervaszt a kikeleti fény, októberben virulok.

Elet, sosem élt, örök álom, alszol némán, mialatt kikötődért a zokogásom szétszáll, temeti sivatag.

Messze

Messze a holt erdők mögött ébredezett a hulla hold, szemem előtt szomorú sík, hol a bánat és csönd honolt.

A szem hiába les utat, hiába vár hangot füled, fenségesen hallgat a táj - vak örökké, örök süket.

Csak zsibbadás veri föl a füvek álmát és a hideg, s valamilyen iszonyú szörny titokzatos igét sziszeg.

Riadtan kapom föl fejem, dermeszti szívem félelem, megrázkódom, megállók és szólok, de visszhang nem felel.

Miként a mécs holt templomban, nézett le rám a hulla hold, gyenge voltam, magányos és vihar csöndje várt útamon.

Utassy József fordításai