Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Dimcso Debeljanov: Álom; Fekete ének; Messze (versek) (Utassy József fordításai)

Dimcso Debeljanov

*

Alom

Almot álmodtam - ó, ti hűtlen álmok! - Álltunk az éj szakadéka fölött, hol a mélység hulláma rengve lázong, unottan hánykolódik és dörög.

Mellettem voltál, éjem oszlatója, de lelkem is sötéttel volt tele, és mindhiába fogtam vallatóra, hallgatott a sejtelmek tengere.

Az iszonyat fátyla egy pillanatra köddel takarta tekintetemet, elernyedtem, s a nyirkos szikla karma bőrömbe vájt, horzsolta testemet.

Halál sikolya hasított a csendbe - zuhantam, - te meg a sziklafoknál, a Sátán súlyos kacajával, egyre hahotáztál s hátat fordítottál!

❖ * *

Gyere és add nekem fényes derűdet, komor éjembe szórj napsugarat, gyere, a bánatba el ne merüljek, elherdálom arany napjaimat.

Majd föltárom titkaimat én, sötétek, csillagok alatt várlak egyedül, a mindenségben úgy ragyogsz, sötétlesz, mint fényes szentélyében Veszta-szűz.

Fújj a fekete végzet bánatára, mosolyogj örömben, nyomorban is, dalaimból koszorút kapsz, te drága.