Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Pomogáts Béla: Magyar ezredforduló (Gondolatok a millecentenáriumra)

A Kádár-korszak utolsó másfél évtizedében a magyar társadalom, az ortodox kolhoz-ideológia nyomása alól felszabadult vidéki, falusi társadalom is, igen nagy léptekkel haladt előre a sajátosan magyar polgárosodás útján, amely természetesen nem felelt meg a polgári társadalom nyugati normáinak, de nagymértékben elütött a szovjet típusú kelet-európai társadalmaktól is. Ennek a csendes polgári fejlődésnek egyelőre alig ismeijük (mert nem vizsgálták meg és nem írták le) a gazdasági hátterét, a politikai, kulturális és mentális következményeit.

Mindenesetre elmondhatjuk, hogy ez a csendes polgárosodás robbant ki teljes erővel a „rendszerváltás” után, midőn a magyar társadalom, igaz, számos ellenszenves és felháborító kísérőjelenség mellett, de lényegében polgári társadalommá alakult. Ez a felemás, sok tekintetben csonka és gyakran rosszul működő polgári társadalom a történelmileg fejlődésre ítélt hazai polgárosodás kerete és bázisa. Ennek a polgárosodásnak a stratégiai irányai egyelőre nem eléggé ismertek: elképzelhető több történelmi forgatókönyv is, magát a polgári fejlődést viszont már nem lehet visszafordítani. Ez a bizonyosság? ez a remény? segíthet abban, hogy a közép- és kelet-európai polgári fejlődés jelen dilemmái és konfliktusai között előrehaladjunk egy úton, aminek egyelőre csupán a végcélját ismerjük, az irányait, a kanyarulatait és a buktatóit nem. Remélhetőleg lesz bennünk elég erő és bölcsesség ahhoz, hogy elkerüljük a veszedelmesebb buktatókat és lerövidítsük a felesleges kanyarokat.

40