Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Bárdos B. Arthur: Vízió; A mi utcánk; Túl a küszöbön (versek)

úgy szabályos hogy nincs szabálya oly parttalan az égi pálya nincs kényszersávja - fényt nyelő árnyéka tömény levegő elúszik egy-egy háztető cserepes ajkú szigetére - vajon hány szabványbafúlt éve várok trükkös jövetelére ?

... és kiléptem az éjszakába talán nem is éltem hiába hogy idáig jutottam - bárha még a küszöb emléke fáj amint belém sántul a táj - a pillanatok elvonulnak úgy csapódnak a málló múltnak kompjuter jelzi hova hullnak hol a szemétdomb (a dicső) s elemzi a bűz szédítő létét: orrt facsaró idő...

Az éj fólszippant eggyé válók a hömpölygővel: rátalálok - s megsemmisülnek a határok.

1994. november 1.