Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Fodor András: Naplójegyzetek 1977-ből

fényképet szerezni róla? - Képet? Igen, találhatunk a Piktoriéi hisztari af letöösz- ben... - de amilyen kiejtéssel ezeket a szavakat mondja!

Matyinak nem maradt rossz emléke náluk létemről. Kár, hogy olyan korán elmentem. Említi, hogy a rádióból fölvett egy Kormos-bevezetést Nagy Lászlóról. Ebben Pista túl messzire dobta nyelve kalapácsát. Ilyesmit mondott: „Új Ady Endre jár közöttünk, Nagy László a neve”.

Amit Csoóri, Tornai Szegedről jövet rendeltek, ma délután teljesítem, összehívtam nálunk a jórészt fiatalabbakból álló szimpozion társaságát.

Először ők ketten jönnek, aztán Szőllősi Zoltán. Lakatos András, Vajda Kornél, Kulcsár Szabó, Csokonai Attila, Bulla, Csűrös, végül Hernádi Gyula és Vekerdi. Csoóri Sanyi elhozta nekem A látogató emlékei című új kötetét és ezt írta bele: „... a látogató, aki majd jószívvel és barátsággal emlékezik”. Tulajdonképpen ő a rendező, szimpatikusán szervezi meg, hogy a társalgásnak csak egy centruma legyen. A két új fiú — Szőllősi, Csokonai - nemigen szólal meg, Vajda, Kulcsár Szabó, Csűrös is csak ritkán. A föszólam az öregeké, tőlük viszont van mit tanulni. Gyula - kit Sanyi később átenged az asztalfö helyére - azzal kezdi, hogy fölolvastatja az Aczéltól kapott levélmásolatot, melyben Vigh Károly szabályosan följelenti őt a Bajcsy-Zsi- linszky-dráma miatt, s követeli a darab betiltását. (Mit szólna ahhoz, hogy Illyés melegen gratulált a műhöz, s nem resteilte Katona Bánk bánjához mérni?!) Bulla óvatosan jegyzi meg, hogy Szekrényessy kisasszony is levágja a drámát a mai „Es”- ben. Vekerdi naivitására, vagy fordítva mérő jóhiszeműségére jellemző, hogy MGP írását a „Népszabadság”-ban pozitívnak értelmezte. Sanyi a Magánbűnök és közer- kölcsökről való rossz véleményt közvetíti, de ennek a Jancsó-filmnek a forgatókönyvírója nem Gyula volt. Csoóri, Tornai, Hernádi viselkedésén a Belvárosiban és a Metropolban szövődött kapcsolatok baráti visszfénye érződik. És a két Pápai Pári- zos „Nékoszista”, Vekerdi, Hernádi is fölelevenítik - provokálásomra, az ifjabbak okulására - a pártiskolai emlékeiket. Most mondja el Laci, hogyan került ki 1951- ben a pártból. Megkérdezte a szemináriumvezetőt, miért kell a hortobágyi kutricák- ban parasztokat tárolni?... Sanyi igazi bája akkor nyilatkozik, amikor tüzetesen elmondja, Veres Péter Öregek, fiatalok cikkére írt hozzászólása után hogyan hívta föl a neki ávóssal üzenő Rákosi Mátyást egy trafikból. Pompásan jellemzi, milyen der- medten álltak körötte az emberek, amikor bemondta a kagylóba, kit kér. Jó történet a nagyhörcsögpusztai is, amikor 1959-ben lefasisztázta az őt forradalom dolgában színvallásra kényszerítő vezetőséget, s le akarták őt tartóztatni. Aztán a Szirmai Istvánnal való kaland, - amikor is Gyurkó (adassák neki ezügyben tisztelet) — egy társaságban lemarházta őt. Később egy audiencián való felelősségrevonáskor be is vallotta, csakugyan marhának nyilvánította Szirmait. Sanyiék ekkor kétes jutalomként egy vietnami utazás lehetőségét kapták. Amikor Dobozy-Darvas meglátták a listán Csoóri nevét, föleszméltek, Szirmai így akaija őt kinyíratni, ezért Ha- raszty Lucával házon kívülről fölhívatta őt: semmiképpen ne utazzon el Vietnamba.

Ezek az epizódok - régebben kevésbé idéztük fel őket — most már történelmi múltunkhoz tartoznak. Ilyen az is — a sorban talán az első -, amikor 1956 kora nyarán Hegedűs András miniszterelnök hívta meg néhányunkat (Sántát például), s a déligyümölccsel dúsnak ígérkező eszmecserét Sanyi valahogy úgy kezdte, mint Móricz Zsigmond a Gömbösnél valót. Elővette zsebéből nővére levelét. Ezek a gazemberek a szalmát is elvitték, szarban fekszenek a disznók...”

Gyula közben-közben jelzi, hogy érzelmileg, szellemileg teljesen egálban van Sanyival. Jóska, Gyula, Sanyi tájékozottabb a többinél, az erdélyi fószakértő nézeteihez Karcsi is kompetensen szól hozzá. Már-már a régi Erdélytjárók közé tartozik.

19