Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Klujber Anita: A forma tartalomkifejező szerepe (Radnóti: December és Kosztolányi: Harsány kiáltások tavaszi reggel)
Ezzel egyfajta belső, lelassuló ritmus teremtődik. Az utolsó rím (halál) késleltetésével (egy sor kihagyás után következik) lassul le a zuhanás ritmusa ezen a csatornán. Radnóti verse a lassú elmúlás tükre, végén az emberi élet mélypontjával. Az utolsó szó azáltal is nyomatékot kap, hogy benne egybeesik az index és a vele jelölt „halál” szó. Ezzel megvilágosodik az olvasó előtt az addig csak lappangó tartalom. Rádöbben élete végességére, de egyúttal elfogadhatóvá is válik számára a halál ténye. A halál megszépítésében több hatás erősíti egymást. A vers nyugalmat árasztó hangulata rátelepszik az utolsó „halál” szóra, mely ráadásul a pozitív konnotációjú „angyal” szóval játszik egybe. A meghalás folyamata lelassított zuhanás képében jelenik meg a tér- és rímszerkezetben is. Bár váratlanul, szórendcserével kerül a vers végére, mégis szervesen illeszkedik a költemény ritmikai egységébe, pont úgy, mint az igazi halál a valódi életbe. (3.) A vers ritmikai egységén itt nemcsak a már említett magánhangzós rímek által teremtett belső ritmust érthetjük, hanem kimondottan a versritmust is. Radnóti versének különleges szerkesztésű időmértékes verselése van. Két egybefonódó disztichonból áll a költemény. Az első, két sorra tört hexametert követő második pentameter sor egybeesik a második disztichon tördelt hexameterének első felével. Ezért ez a középső (4.) sor tengelysornak tekinthető, mely körül elforgatható a vers: — \j <j 1 sj y l —* Délben ezüst telihold KJ I — — i -. ví kJ I T a nap es csak sejlik az egen. Köd száll,'lorntia maíiár. T ^ ^ \ — u v/ l — Éjjel a hó esik és _ 1 - KJ kJ I — J KJ | — angyal suhog at a sötétén- KJ kJ I - -* I — Nesztelenül közelít — J KJ ~ -J KJ K ~ mély havon át a halál. Kettétört A Négy sorra'' Egy pentameterhexameter tört , rel megcsonkított Két pentameter disztichon , disztihon Kettétört Négy sorra j-Tengelysor hexameter tört Két ' disztihon pentameter ^ A disztichonnal való játék nem önmagáért való csupán. Elmélyíti a többi csatornán átadott jelentést. Szintagmatikai kód, mely kiegészíti és árnyalja a vers szemantikai üzenetét. Mindkét hexameter a harmadik ütemben törik meg, ezért a következő sor elejére átkerülő szótagok nem csupán a jelentésbeli, hanem a ritmikai áthajlás miatt is hangsúlyt kapnak. A disztichonok tördelésével a vers ritmikailag a zuhanást kódolja: aminek folytatólagosan kellene következnie, új sorba, lejjebb kerül. A versritmus által is megtörténik a halál eufemizálása. Ha eltekintünk attól, hogy a kettős szerepű 4. sor az első disztichon második pentameterének is felfogható (mert furcsa a kapcsolatos kötőszóval záródó disztichon), akkor a vers egy hiányos és egy tördelt, teljes disztichonból áll. A logikus szemantikai értelmezés miatt ritmusérzékünk odakívánja a harmadik sor után a pentametert, hiába éppen egy pentametemyi egység maradt a negyedik sorban a második, ketéttört hexameterből. Belső hallásunk gyorsabban érzékeli hexameterként a 4. és 5. sort, hiszen azok jelentésük szerint is összetartoznak (főleg azért, mert a 4. sor végére esik az „és” kötőszó). A hiányos disztichont követő teljes disztichon 2. pentameterével helyreáll 72
